Véletlenből művészetet – Idén is nagy siker volt a szóládi BAR

Egy művész számára a jól megválasztott rezidencia program akár további lökést is adhat a karrierjében, feltéve, ha a többnapos esemény szakmailag is megalapozott. Az immár hetedik éve, augusztusban megrendezett Balaton Art Residency-ről (BAR) mindez elmondható, mivel nemcsak remek helyszínen, a Balaton déli partjától öt kilométerre fekvő Szóládon található, de kiváló feltételeket is ad az alkotóknak.

A BAR évről évre egyre nagyobb ismertséget vív ki magának a művészeti világban, nem csupán Magyarországon, hanem nemzetközi szinten is. A program egyedisége abban rejlik, hogy a művészek számára egy inspiráló környezetet és közösséget biztosít, ahol nemcsak az alkotásra, hanem a szakmai fejlődésre és a kapcsolatok építésére is lehetőség nyílik. A résztvevő művészek véleményei alapján a BAR olyan élményt nyújt, amely túlmutat az anyagi támogatáson.

A BAR résztvevőit egy művészettörténészekből és kurátokból álló független szakmai zsűri választja ki, amely biztosítja, hogy a művészek kiválasztása kizárólag szakmai eredményeik alapján történjen. A BAR-ra idén is közel hússzoros volt a túljelentkezés, a művészek a világ minden pontjáról jelentkeztek. A kiválasztás folyamatának az esélyegyenlőség a fő alapelve, és célja, hogy lehetőséget nyújtson olyan tehetséges alkotóknak is, akik esetleg anyagi korlátok miatt nem tudnának részt venni más hasonló programokban. A kiválasztott művészek minden költségét az alapítvány fedezi.

A BAR számára a 2021 és 2023 közötti időszak különösen jelentős volt, hiszen ekkor vált a Veszprém-Balaton Európa Kulturális Fővárosa (EKF) programsorozat egyik kiemelt eseményévé, ami új szintre emelte a művésztelep nemzetközi elismertségét és láthatóságát.

A BAR minden évben neves kurátorok és a művészeti mentorok segítségével határozza meg az aktuális művészeti témákat, amelyek a kortárs művészeti trendekkel rezonálnak, és friss perspektívákat és globálisan releváns kérdéseket hoznak a programba. Az idei esemény témája a „Glitch in the system” vagyis a „Hiba a rendszerben van”, a művészeknek az alkotói folyamatba bekerült hiba és véletlen szerepét kellett körbejárniuk. Ennek kapcsán a fő kérdés az volt, hogy mi történik, ha a művészetbe is bekerülnek technikai hibák és rendszerzavarok, vagyis hogyan befolyásolják azok a művészeti folyamatot, és eredményt? Illetve hogyan lehet ezeket a rendellenességeket a kreatívan használni?

A pályázatot nyert hét résztvevőnek – öt magyar és két külföldről érkezett művésznek – így az volt a feladata, hogy a közel két hét alatt hozzanak létre olyan műveket, melyekben a hiba, a véletlen,  kreatív módon jelenik meg. Az idei év művészeti mentora Szabó Klára Petra festőművész volt.

“Igazából, aki bekerült a programba, annak a karrierje már elindult, és mindenki kész munkatervvel érkezett. Arra törekedtem, hogy párbeszéd alakuljon ki köztük, és minden este adjon elő valaki egy prezentációt a művészetéről, ami után egy kötetlen beszélgetést tartottunk” – mondta Szabó Klára Petra. Emellett ő is előadott, például olyan külföldi rezidenciaprogramokról, melyek inspirálhatják a résztvevőket, hogy a későbbiekben ők is akár pályázhassanak azokra.

“Leginkább Ázsiába és a skandináv országokba utaztam, így ezekről bővebben tudtam beszélni, hogy miként kellett pályázni, mit finanszíroztak az ottlétem során. És a buktatókra is felhívtam a figyelmet, például hogy érdemes biztosítást kötni egy külföldi utazás előtt.”

Petra szerint a BAR azért is emelkedik ki a hazai rezidencia programok közül, mivel a szervezők tanácsadókkal, szakemberekkel dolgoznak együtt, fizetik az útiköltséget, a szállást, az étkezést, az alkotáshoz szükséges eszközöket, illetve külföldről érkezett művészek is részt vehetnek rajta.

“Bátrabban kísérletezik az ember, ha nem kell az anyagköltségen gondolkodnia, hiszen nem minden művész engedheti meg magának, hogy drágább eszközöket szerezzen be” – mondja Petra.

A BAR idei tematikája kapcsán a mentor izgalmasnak találta, hogy ki hogyan nyúlt a glitch hívószóhoz, vagyis az alkotás során keletkező hibát és véletlent hogyan használták a művészek kreatívan. Szabó Kristóf – művésznevén KristofLab – művészetének alapvető eleme a glitch, mivel az épületeket ábrázoló tájképeit helyenként egy-egy digitális hiba „zavarja meg”, mely kimozdítja a befogadót a megszokásból.

“Azért is jelentkeztem a programra, mert a tematika hozzám nagyon kapcsolódott, illetve a tizenkét nap alatt minden adott volt: a szervezők állták az anyagköltséget, és volt helyünk rendesen alkotni. Máshol ezt nem feltétlenül adják meg” – mondja Kristóf.

Jelenleg egy jövő évi kiállításra készül, így pont kapóra jött neki a művésztelep, melyen megalkotta az új sorozatának előtanulmányát a Szentkirályszabadja nevű településen látható elhagyatott panelházakról, melyeket már benőtt a növényzet.

“A képeken megjelenő fák is olyanok, mintha hibafaktorok, nem odaillő tárgyak lennének, ezért a nyers fotókat egy programban véletlenszerűen torzítottam, majd az így létrehozott digitális vázlatokat festettem vászonra. Egyes elemeket leegyszerűsítettem vagy megváltoztattam, és a vászonra expresszíven vittem fel a festéket, amiben a véletlenszerűségnek szintén nagy szerepe volt.”

Rohrböck Dániel a pop art stílusú képein szintén kihasználta a véletlen adta lehetőséget: a festett vásznakra mangákból vagyis japán képregényekből ragasztott lapokat, majd ezeket letépte.

“A tépés során nem tudom szabályozni, hogy végül mi marad a vásznon, ezért jött be nekem a glitch tematika. A program alatt hat képet festettem meg, és a Chainsaw Man című manga első három kötetéből használtam fel oldalakat, melyeket véletlenszerűen ragasztottam fel, majd téptem le. És mivel mindez nyáron történt és a Balatonon, ezért gondoltam, neon színekkel fogok a vásznakra festeni” – mondja. A munka során az is tetszett neki, hogy csak azokkal a festékeket használhatta, amiket a programra megrendelt, így célzottabban tudott alkotni.

Egyes művészek textilekkel dolgoztak, Dankó Boglárka például vásznakra hímzett arcokat, és a glitch-et úgy mutatta meg, hogy fedetlenül hagyta a munkája hátsó oldalát, melyen a cérnaszálak kaotikus egységet alkottak.

“Ilyet még nem csináltam, viszont ezzel a módszerrel be tudtam mutatni a munkafolyamatot is. A telepen pedig inspiráltak a többiek, akik egyfolytában dolgoztak, másrészt még soha nem voltam residency-n, és a BAR egy ugródeszka volt számomra, mert hazai körülmények között próbálhattam ki, hogyan tudok érvényesülni egy művészeti programon.”

Bóka Krisztina is textilekre dolgozott, és az antotípia eljárást akarta kipróbálni, melynek során növények formáit vitte fel az anyagokra.

“A technikát környezettudatos szempontból használtam, és mivel növényi emulziókkal akartam foglalkozni, ezért azt csakis nyáron, napfényben tudtam megcsinálni, így egy év közepi rezidencia programot kerestem magamnak. A műveket aztán bekereteztettem, hogy védjem a képeket” – mondja Krisztina, akinek az alkotásban az is segített, hogy a csoport kis létszámú volt, így tudott a munkájára koncentrálni, a tizenkét nap alatt pedig mindenkit megismerhetett.

Kuzma Eszter Júlia textilmunkáin ősi szimbólumok jelentek meg, mint a fa, a nap, a víz, mivel szeretné, ha azokhoz mindenki tudna kapcsolódni, a képek pedig szabad asszociációkat ébresztenének a befogadóban. A képekhez akvarellt is használt, mely azonban véletlenszerűen került fel, így kapcsolódva a program témájához.

“Én eddig kutató jellegű művésztelepeken voltam, de most végre alkothattam is, és olyan művészekkel ismerkedhettem meg, akikkel nem jártam együtt egyetemre. És még inspiráltak is, hisz Dankó Boglárka például hímzett, én meg subáztam” – mondja.

A két külföldről érkezett művészt is megihlette a program, és mindketten a természet formáiból indultak ki. A kolumbiai Sebastian Gil a művésztelepen álló fák ágainak mozgásaiból indult ki, hogy aztán vászonra fesse azokat különböző időpontokban.

“Amikor fotózunk vagy megfestünk egy tájat, akkor keretbe foglaljuk, és azt mondjuk, hogy ez a valóság. Miközben nem feltétlenül az” – mondta Sebastian. A művein ezért is akarta mozgásban ábrázolni a természetet, így ragadva meg a valóságban látott látványt.

“Már többször jártam Budapesten és a Balatonon is voltam, de most először dolgoztam együtt magyar művészekkel” – mondta Sebastian.

A Hollandiában élő Daichi Fuwa japán művészt is megihlette a balatoni környezet, és ő is tájképeket festett. A fekete-fehér műveken viszont nem a valóságot ábrázolta, hanem a képzeletében megjelenő hegyeket.

“Amióta Amszterdamban élek, elkezdtek hiányozni a japán hegyek. Ezért amikor lehunyom a szemem, el szoktam képzelni azokat” – mondta a művész. Daichi művein azt kívánja bemutatni, hogy a múltban látott tájak és események mennyire befolyásolják a néző vizuális észlelését. Más szóval, hiába nézzük ugyanazt a képet, senki sem láthatja ugyanazt a jelenetet.

A BAR alapítói, Horváth Ildikó és Varga Dávid már a következő szintlépésre készülnek, és a BAR számára egy állandó saját központ kialakítását tervezik. A SAGRA Architects, melynek vezetője dr. Sajtos Gábor Ybl-díjas építész is a BAR szakmai és mecénás támogatóinak a tagja, és ők tervezik a BAR szóládi központjának fejlesztését. A projekt részeként apartmanok, műtermek és egy galéria kialakítása a BAR alapítványának a célja, amely nemcsak az alkotók számára biztosít ideális munkakörnyezetet, hanem a látogatók számára is lehetőséget nyújt majd a művészeti alkotások megtekintésére. A BAR tervezett központja egy olyan multifunkcionális tér lesz, amely a művészi alkotás és a közösségi élet találkozási pontjaként szolgál, hozzájárulva a régió kulturális gazdagodásához.

A BAR további szakmai és mecénás partnerek jelentkezését kéri a tervezett központ megvalósításához, hiszen a művésztelep támogatása nemcsak a művészeknek jelent stabil hátteret, hanem a vállalatok is profitálnak a kreatív inspirációból és társadalmi felelősségvállalásuk erősítéséből. A BAR bízik abban, hogy Magyarországon is egyre több vállalat áll majd a művészet támogatása mellé, követve a nemzetközi trendeket.