A kandalló útja az otthon melegéig

A kandalló, ahogy ma ismerjük, nemcsak az otthonunk egy praktikus része volt korábban, hanem sokkal inkább a meghittség és a családi együttlétek megtestesítőjének számított. Az pedig azonban egy hosszabb folyamat eredménye, hogy milyen formában jelentek meg végül a nappalikban. Az emberiség régebben csak a meleg és a fény miatt támaszkodott rá, ám az évszázadok alatt a tűzhelyek fejlődésével megszülettek a kandallók, amik már nem csak a hőmérsékletért és a világításért felelnek.

A tűz helye és a közösség lelke

Ahogy a Benkel kandallók termékei, úgy a régebbi változatok is rendkívül egyediek voltak. Amikor a kémények elterjedése lehetőséget adott arra, hogy a zárt térben is fűtsünk, akkor a kandalló végre nagyobb szerepet kaphatott a lakóterekben. Bár hozzá kell tenni, hogy a középkorban, amikor ez megvalósult, ezek az eszközök cseppet sem voltak hatékonyak, hiszen a meleg nagy része a kéményen keresztül távozott. Aki tehát melegedni szeretett volna, annak közvetlenül a tűz mellett kellett tölteni az idejét. De ez nemcsak egyéni szükséglet volt, hanem az emberek közösség iránti vágya is.

Nem volt ritka ugyanis az, hogy a nemesi épületekben az egész háznép együtt ült esténként a kandalló mellett, miközben megosztották a másikkal a történeteiket, az életüket. Sokan pedig csak élvezték ezt a melegséget, amit a helyzet adott.

A kőfalak között megbúvó melegség

Az akkori épületek általában vastag kőfalból készültek, ami éppenséggel elég szilárd volt ahhoz, hogy megvédje a lakókat a támadásoktól, de alig tartották bent a meleget. A hőszigetelés nem ismert fogalom volt akkoriban, bár próbáltak az ablakrésekbe szalmát tömni, a padlóra is leteríteni, hátha így egy kicsit csökkenteni tudják a hideg hatását. A fűtés középpontjában pedig mindenhol a kandalló állt, még ha az nem is tudta elég hatékonyan befűteni az egész házat.

Bár még így is, ahhoz képest, hogy milyen korban éltek akkor az emberek, ez volt az egyik legmodernebb és legkényelmesebb lehetőség arra, hogy melegítsék az otthonaikat. A nyitott tűz ugyanis biztosította a hőmérsékletet, a fényt, sőt, sokszor még a főzést is ennek segítségével oldották meg. A kandalló tehát a többfunkciós háztartások egyik központi elemévé vált.

A társadalmi rang jele

Ami pedig talán még érdekesebb, hogy mivel a kandalló egy igen nagy anyagi befektetést jelentett, ezért kezdetben csak a vagyonosabb réteg rendelkezett vele. A szegényebb családok gyakran kürtő nélküli, füstös tűzhelyekkel oldották meg ezt a helyzetet. A levegő minősége éppen ezért ezekben az otthonokban szinte élhetetlenné vált, de mást nem engedhettek meg maguknak.

A kandalló tehát már nemcsak egy kényelmi eszköz volt, hanem státuszszimbólum is. A gazdagabb nemesek lakásaiban a kandallók nagyobbak voltak, jóval díszesebbek, szobrokkal és faragványokkal tették őket különlegesebbé. Tulajdonképpen annak külleme jelezte a háztartás rangját és gazdagságát. A szabadidejükben pedig esténként összegyűltek körülötte, és megvitatták a nap történéseit.