Az 1700-as évek végén épült, eredetileg U-alakot formáló épület eredetileg a nemesi Zichy család birtokában állt, de Kottyán-ház néven is hivatkoznak rá néhol. A közelmúltban létrejött Bodzaház névválasztása természetesen nem véletlen. A környéken a jásdiakat csak bodzásokként emlegetik, mivel régen az a legenda járta róluk, hogy ők az alapvetően mérgező gyalogbodzából is tudnak lekvárt főzni. Ez állítólag egy speciális eljárással valóban lehetséges, de a megfelelő botanikai ismeretek és utánajárás nélkül senkit nem biztatnánk arra, hogy ezzel próbálkozzon.
A török idők után Jásd elnéptelenedett, a falu életét pedig a Zichyek szervezték újjá szlovák telepesek bevonásával. Ennek köszönhetően a helyi néplélekben máig erősen élnek a szlovák hagyományok, így a tájház egyik szobáját is ennek megfelelően tematizálták. Ezen kívül füstölőkamra és egy klasszikus falusi konyha tarkítják a további népi relikviák hosszú sorát. A tisztaszoba kiállítása elsősorban a falu egy közkedvelt papja, Tremmel Lőrinc atya előtt állít emléket, aki 1979-től szolgált a helyi hitélet nagyra becsült vezetőjeként 23 esztendőn át.
Az egykori gazdasági épületből kialakított központ kiállítótere folyamatosan megújuló képzőművészeti tárlatoknak ad otthont, az interaktív részlegen pedig játékos fejtörőkön vehetnek részt az érdeklődők és további hasznos ismeretekre tehetnek szert Jásdról, valamint a sima és a gyalogbodza közti különbségekről. A napsütötte teraszon pedig a kávéjukat vagy esetleg bodzás kézműves sörüket fogyaszthatják el a vendégek. Az épület megnyitása óta rendszeresen funkcionál esküvőhelyszínként is.
Fotók: balaton.hu