A korai bencések világát bemutató kiállítás nyílt Zalaegerszegen

Megnyílt a korai bencések világát bemutató kiállítás Zalaegerszegen, a Mindszentyneumban.

A közgyűjtemények nem raktárak, hanem eleven helyek, ahol a múlt párbeszédbe tud lépni a jelennel – mondta a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium közgyűjteményekért és örökségvédelemért felelős államtitkára a Királyok, szentek, monostorok – Korai bencések világa Magyarországon a legújabb tudományos kutatások tükrében című kiállítás megnyitóján.

A Királyok, szentek, monostorok nem szokványos tárlat, “évekig tartó régészeti, művészettörténeti és bioarcheológiai munka áll mögötte”.

A kutatók sok kérdést mertek feltenni, amelyekre sokáig szinte senki nem remélt választ, hogy kinek a csontjait rejti a tihanyi altemplom sírja: I. Andrásét vagy a fia, Dávid hercegét, vagy éppen kié a pannonhalmi bazilika főhajójában feltárt nyughely – mondta Sári Zsolt.

Azzal folytatta, hogy négy monostor: Tihany, Bakonybél, Pannonhalma és Almád története elevenedik meg a kiállításon, és ezzel együtt a magyar kereszténység és a magyar államiság legkorábbi, sok tekintetben talán még ismeretlen fejezete.

A jó múzeumoknak nem az a dolga, hogy “végleges válaszokat adjon, hanem az, hogy hagyja, a látogató is elgondolkodjon, sőt akár kételkedjen”. Ehhez pedig nincs is alkalmasabb hely, mint a Mindszentyneum, amely “olyan embernek állít emléket, aki maga is tudta, mit jelent összekapcsolni a hitet a helytállással, a személyes sorsot a nemzet sorsával” – jegyezte meg Sári Zsolt.

Mindszenty József Zalaegerszegről indult arra az útra, amely a magyar egyháztörténet és a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb alakjává tette.

És talán nem véletlen, hogy éppen itt kap otthont egy olyan kiállítás, amely a magyar kereszténység és a magyar államiság gyökereiről is szól – fűzte hozzá.

Sári Zsolt arra biztatta a látogatókat, hogy találják meg saját kérdéseiket azzal a reménnyel, hogy a gondolkodásnak része a kritika, a kritikus gondolkodás, mert éppen azok a tudományok, amelyek egy múzeumban sűrűsödnek össze – régészet, történettudomány, helytörténet, néprajz, művészettörténet, természettudomány – mind arról szólnak, hogy “nincsenek lezárt történeteink, nincsenek befejezett kutatásaink”.

Mindig van és mindig lesz mit kutatni, ezért “soha nem lesz vége a múzeumok történetének”.

Mihályi Norbert Jeromos, a Tihanyi Apátság elöljárója arra emlékeztetett, hogy az apátság története az egykori Zala vármegyéhez, Zalavárhoz kapcsolódik, ahol a bencések megtelepedtek.

Az altemplombeli sír feltárása előtt nagyon sok kérdés merült fel, például az, hogy egyáltalán vannak-e benne csontok, mert az 1950-es években – amikor a bencések a rend feloszlatása után elhagyták az apátságot – már folyt egyfajta feltárás.

A kutatás bebizonyította, hogy I. András király és családja csontjai találhatóak az altemplomban, és ez egy nagy jelentőségű eredmény, mert egyedül Tihanyban található éppen maradt Árpád-házi királysír – hangsúlyozta az atya.

Miért alapítottak a 11. században a királyok monostorokat Pannonhalmán, Bakonybélben, Tihanyban, Almádon? – tette fel a kérdést.

Egyrészt temetkezési helyként, hogy legyenek szerzetesek, akik a sírjuk fölött lelki üdvösségükért imádkoznak.

Másrészt az apátság alapítóleveléből, az első magyar szórvány nyelvemlékből tudható, hogy a király földeket, eszközöket adományozott a monostornak, de tehenészeket, méhészeket, magát a tihanyi révet is az apátságnak ajándékozta, “hogy ne legyenek restek az imádságban”.

De a középkorban a szerzetesek voltak az innováció alapjai is, a mezőgazdaságban, a földművelésben vagy akár az iparban számos dolgot a szerzetesek találták fel, köztük például a sör – mondta.

A monostorok nemcsak az imádságot szolgálták, nemcsak az evangélium terjedését, nemcsak a kereszténység megerősítését, hanem “területfejlesztési projektek voltak”, amelyek hatottak a társadalomra, a mezőgazdaságra, az ipar fejlődésére.

És mivel a szerzetesek tudtak írni, olvasni, ezért okmányokat is állíthattak ki, hiteles helyként működhettek, ezt a tudást tovább is akarták adni, így iskolaként is működtek – részletezte Mihályi Norbert Jeromos.

Havasi Bálint, a Zalaegerszegi Múzeumok Igazgatóságának főigazgatója arról beszélt, hogy a régészet, a múlt kutatása sok tudományt bevonó és felsorakoztató tevékenység, “nem egyszerűen csak tárgyak és falmaradványok feltárást jelenti”.

Több szakember együttműködésével sok forrásból, egészen apró részletekből minél teljesebb képet lehet alkotni a múltról, miközben egyre nagyobb szerepet kap a közösségi régészet is, amikor civilek, önkéntesek is bekapcsolódnak a kutatásokba.

Említést tett arról, hogy Zalában több mint egy évtizede folynak közösségi régészeti kutatások a pálos monostorok feltárásakor. A tudományos eredmények pedig akkor lesznek igazán a közösségé, ha a múzeum biztosítja a találkozás lehetőségét.

Balaicz Zoltán, Zalaegerszeg polgármestere arról beszélt, hogy a bencés hagyományok és örökség szorosan kapcsolódik a történelmi Zala megyéhez.

Ugyanis 1009-től egészen 1950-ig az egész Balaton-felvidék, így Tihany is a megye része volt, amiért a zalaiaknak is része van a magyar kereszténység történelmében.