A további nádirtás beláthatatlan következményeire hívta fel a figyelmet egy kutató

A Balatoni Limnológiai Kutatóintézet tudományos főmunkatársa aggodalmát fejezte ki a magyar tenger ökoszisztémájában is fontos szerepet betöltő nádasok állapota kapcsán.

vről évre egyre kisebb a nádasok területe a Balaton partvonalánál, ez hol szándékos pusztítás, hol pedig a tovagyűrűző emberi hatás következménye. A nádasokra hajlamosak vagyunk természetes víztisztító berendezésként tekinteni, pedig ez nem feltétlenül igaz rájuk. Nélkülük viszont veszélybe kerül az egész Balaton ökológiai stabilitása – írja a Telex.

„Amikor egy vállalkozó rövid távú, önös érdekből kivág tíz vagy akár ezer négyzetméternyi nádast, akkor nemcsak húsz vagy kétmillió darab növényt pusztít el, hanem eltüntet a területről ismeretlen mennyiségű más élőlényt is. Ez nagyjából olyan, mintha elindulnánk az utcán, és elkezdenénk válogatás nélkül fölgyújtani a házakat” – mondta Tóth Viktor, a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet (BLKI) tudományos főmunkatársa.

A nádasok, amelyek sokszor egyneműnek tűnnek, mintha csak egyetlen fajból állnának, valójában nagyon sokszínűek, fajgazdagok. Európában a biodiverzitás szempontjából legfontosabbak a mocsaras, lápos területek, a sekély tavak part menti területei. A nádasokat is közéjük sorolják. A nádasnak fontos szerepe van a Balaton ökoszisztémájában. Élő- és ívóhelye a halaknak, sok madárfajnak búvó- és fészkelőhelye, de gazdag rovarvilága van, a nádszálak közötti teret pedig a kétéltűek és hüllők is birtokba veszik. A nádnak esetenként fontos szűrőfunkciója is van, főként a Kis-Balaton térségében járul hozzá a jobb vízminőséghez.

„Semmi más nem hasonlítható hozzájuk, a Balaton part menti területei, nádasai, hínarasai néhol három nagyságrenddel magasabb fajgazdagságúak, mint a nyílt vízéi. Azt szoktam hozni példaként, hogy az ökológiai rendszer olyan, mint egy asztal, ami annál stabilabb, minél több lába van. Ha egy négy lábon álló asztal egyik lábát kivágjuk, akkor eldől, ha egy ezerlábú asztal egyik lábát nyessük le, az ugyanúgy állva marad. Ezt a stabilitást biztosítják a part menti területek, amelyeknek az összes ökoszisztéma-szolgáltatásuk közül a faji változatosság fenntartása a legfontosabb” – mondta Tóth Viktor.

A nádasok alapvetően a sekély, másfél méternél nem mélyebb vizeket szeretik. A Balaton is ennek tekinthető, de míg jó százötven évvel ezelőttig nagy vízszintingadozást mutatott a tó, amihez a part menti vegetáció az évezredek alatt sikeresen alkalmazkodott, a szabályozások ezt a mozgást egyre szűkítették, és ma már gyakorlatilag állandó a vízszint. Ráadásul az utóbbi években az alsó szabályozási szintet is feltornázták, és a mélyebbé váló meder miatt elkezdtek kiszorulni a nádasok.

„A tavakban a vízszint természetes ingadozására az volt a jellemző, hogy tavasszal volt a legmagasabb, és kora ősszel a legalacsonyabb. Ettől ma már nagyon messze kerültünk, például ebben az évezredben összesen csak hatszor volt nagyobb, a természetes vegetációnak kedvező éves vízszintingadozás. Mára a Balaton kis túlzással egy feszített víztükrű medencéhez hasonlít. Persze a vízügyet is megértem, mert hol máshol tárolna vizet az aszályosabb időszakokra, ha nem a mederben. A 2000-es és 2010-es évek elején (zöld körök az alábbi ábrán) nagyobb volt a vízszintingadozás, és ekkor még terjedt is a nádas, de tíz éve folyamatosan csökken. Ha jó éve van a Balatonnak, akkor csak 3-4 hektárral, de ha nem, mint 2023-ban, akkor a 7-8 hektár a jellemző. Ma a Balaton jogi partvonalán belül körülbelül 11,5 négyzetkilométernyi nádas van. Ez annyi, amennyit a természet pillanatnyilag elbír” – mondta a BLKI kutatója.

A Balaton közel 240 kilométeres partvonalából 80 kilométer tekinthető még természetközelinek, a nádasok alapvetően az átmeneti területeken pusztulnak, ahol a stégek, csónakkikötők miatt feldarabolódnak az egykor nagyobb foltok. Régebben ezek az arányok teljesen mások voltak: a több száz éves katonai térképek és a legfrissebb műholdfelvételek összehasonlítása megmutatta, mit tettünk a Balatonnal háromszáz év alatt.

Tóth Viktor szerint a nádasok létét az is fenyegeti, hogy ma már alig van olyan szárazföldi terület, ami segítené a magról történő újraszaporodást. A nád nagyon jól tud vegetatív módon is szaporodni, gyakorlatilag klónozza magát, de így a következő generációk is hordozzák magukban az időközben összeszedett előnytelen mutációkat, ami az állomány összeroppanásához is vezethet. Ha nemcsak vízben álló nád van, hanem szárazföldi is egy gyepes területen, akkor magról is tud szaporodni a nád, genetikailag megújul, változatosabb állományt létrehozva. Tóth szerint már csak pár helyen, például az aszófői Bozsai-öbölnél, Szigligetnél és Balatonmáriafürdőnél vannak ilyen háttérterületek, máshol a beton, a nyaralóházak és a mezőgazdasági területek szorítják be a nádasokat.

„A magasabb vízállás miatt a nádasok a víz felől elkezdenek felkopni. Ha nem lenne beton, akkor hátrafelé tolódnának. A nádasfoltokban nagy mennyiségű biomassza halmozódik fel, ami lassan oxigénhiányos körülményeket teremt, a nádasok elkezdenek feldarabolódni, babásodni, végül eltűnnek” – mondta a BLKI tudományos főmunkatársa.

Gyakran találkozhatunk olyan hírekkel, hogy egy-egy nyaraló építése közben kivágják a nádast, olykor ismeretlen tettes ellen nyomoznak is, talán pénzbírságot is kiszabnak, de a nádas ettől nem nő ki újra, és a visszatelepítése is meglehetősen körülményes.

„Az egy átverés, amikor egy vállalkozó azt ígéri, hogy a nádas kivágásával majd jó vízfelületet biztosít. A nádas helyén iszap fog felhalmozódni, és senki sem akar egy 50-60 centiméter mély iszapcsapdába belegyalogolni. Ezek az emberek nemcsak a természetet károsítják, de még az embereket is becsapják” – mondta Tóth Viktor.

Az iszapcsapda a fürdőzőknek kellemetlenség, de a laza üledék, amelyet a hullámzás nem hagy leülepedni, a nádnak sem megfelelő aljzat, így nem telepszik meg rajta. Tóth szerint lehet olyan technológiát fejleszteni, amellyel ezekre a helyekre is visszatelepíthető a nád mesterséges szaporítással és beültetéssel, de azt nem látja, hogy ki finanszírozna ilyen költséges tevékenységet.

A nád egykor nélkülözhetetlen balatoni építőanyag volt, telente nagy területeket arattak le a nádvágók, de ez a világ is eltűnni látszik. A nádat jellemzően akkor vágták, amikor beállt a jég, de a mai klimatikus viszonyok között egyre ritkább az ehhez szükséges biztonságos jég. A 2016–2017-es tél volt az utolsó, amikor nehéz munkagépekkel rá tudtak menni. A nádat felhasználhatóság szerint, gazdasági szempontból minőségi osztályokba sorolják, de a Balatoni Limnológiai Kutatóközpont éppen azért küzd, hogy kivezessék ezt az osztályozást.

„Hamis képet ad az, hogy a homogén nádas, a monokultúra az maga a tökély, míg az alacsonyabb kategóriájú nádasokat meg inkább betonozzuk le, vagy építsünk rajtuk valamit. Az élethez hozzátartozik a halál is, és a degradálódó, pusztuló nádasokhoz teljesen más közösségek kapcsolódnak, új fajok jelennek meg, emlősök, halak és madarak, esetenként több faj van egy ilyen állományban, mint egy zárt, stabil nádasban. Ez is hozzájárul a változatosságához” – mondta Tóth Viktor.

Gazdasági szempontból nem is feltétlenül indokolt már az aratás, de a nád megújulása szempontjából szükség lenne rá három-négy évente. Tóth szerint megvan a nádas emberi beavatkozás nélkül, de hatalmas mennyiségű biomassza, négyzetméterenként akár négy kilogramm halmozódik fel benne évente. Ez az avarfelhalmozódás is elősegíti a nádas pusztulását, és ha az megszűnik, simán lehet, hogy az ember veszi használatba ezt a területet, mondjuk, kiépít rajta egy strandot.

Tóth Viktor azt gondolja, hogy a nádasokra stratégiai tervet kellene készíteni, két-három évtizedre előre kellene gondolkodni. Szerinte erre a nemzeti park és a vízügy lenne hivatott, amelyek erejükön felül foglalkoznak is a nádassal, de pénz és politikai akarat hiányában a puszta jó szándékkal ez hosszú távon nem működik.

„Hogy a politikusok is értsék, nagyjából ma 1500 focipályányi nádas van a Balaton körül. Ha ezek tényleg focipályák lennének, akkor ezeknek lenne 1500 gyepmesterük, aki gondozza őket, vigyáz rájuk. A balatoni nádasok esetében, amióta a felelős vízügyi munkatárs nyugdíjba ment, nincs olyan, aki pontosan tudja, mi történik velük, hiszen nekem is csak részleges rálátásom van a tó nádasaira” – mondta a kutató.

Tavaly a BLKI szokatlan nádpusztulásról számolt be. A tihanyi Belső-tónál bebizonyosodott, hogy klimatikus okok miatt tűnt el a nád, egy lefelé irányuló légmozgás nyomta le a növényeket, de más területeken még nincs egyértelmű eredmény. Azonban más helyeken más okok lehetnek a nádpusztulás mögött.

„Mi csak a halotti jegyzőkönyvet tudjuk aláírni. Nem tudjuk azonosítani, hogy mi vezetett a halálhoz. Nem mentek neki géppel, nem taposták el, nem találtunk kártevőket, élősködőket vagy vegyszerek nyomait. Annyi biztos, hogy az ember hatására a természet döntött úgy, hogy ott mostantól nem lesz nád, ami aztán idővel el is pusztult, a helyét pedig legtöbbször a gyékény foglalta el. Nekem az a feltevésem, hogy a már érzékelhető klímaváltozás miatt tavasszal túl hamar melegszik fel a Balaton vize, és ez oxigénhiányos környezetet okoz. A BLKI vizsgálatai kimutatták, hogy az elmúlt 24 évben 1,7 Celsius-fokkal emelkedett az átlagos vízhőmérséklet. Az urbanizáltabb területeknél, mint amilyen Keszthely, még nagyobb, 2 fok körüli az emelkedés. A jövő még szörnyűbb is lehet, hiszen exponenciálisan emelkedhet a hőmérséklet” – mondta Tóth Viktor, aki megjegyezte, hogy a nádasoknak ez annyiban még előnyös is lehet, hogy a hőmérséklet-növekedés alacsonyabb vízállást is hozhat.