Egy provokatív poszttal lepte meg a közösségi oldalon a Balaton környékén munkát keresőket Tóth Balázs, a balatonlellei Yacht Club ügyvezetője, több tó környéki étterem tulajdonosa. A felhívás úgy szól, hogy napi 8 órás, heti öt napos munkára kollégát keresnek 1 milliós fizetéssel, szállással, teljes ellátással, de sem nyelvtudás, sem szakmai előélet nem feltétel.
Amennyiben a fenti hirdetés valós lenne…. így folytatódik a poszt, tehát nem valós hirdetésről van szó, inkább egy olyan problémára hívja fel a figyelmet, mely elmondása szerint erre az évre csúcsosodott ki igazán. Mint írja, óriási baj van a munkaerőpiacon nemcsak munkavállalói, de munkaadói oldalon is. De szerinte annyiszor mondták már az elmúlt években, hogy komoly baj van, hogy kezd hasonlítani a mindig farkast kiáltó fiú történetéhez: amikor tényleg jön, már senki nem hiszi el. Pedig most tényleg itt van a farkas: idén már tényleg nagy a baj.
Évről-évre, amikor tulajdonképpen semmiféle probléma nem volt, egyszerűen csak normális körülményeket kellett volna biztosítani a munkavállalóknak, de ehelyett csak panaszkodtak, hogy nincs ember, nem fognak tudni kinyitni stb… 2022-re eljutottunk oda, hogy már nincs vendéglátós az országban, sem a Balatonnál, sem máshol: szezonális munkára normál, szakképzett munkaerőt, megfizethető áron találni lehetetlen. Az ember hirdet, és egyszerűen nem jelentkezik az égvilágon senki, holott az elmúlt években azért ez nem így volt
– részletezte tovább a problémát a megkeresésünkre.
Már április végén megjelentek a kétségbeesett posztok, mint ahogy arról mi is beszámoltunk, saját éttermének blogján fakadt ki a tihanyi Malackrumpli tulajdonosa. A vendéglátós szakember sorra vette, mik most a szektor legnagyobb problémái Magyarországon: az egyre durvább mértékű drágulástól, a munkaerőhiányon át, a koronavírus-világjárvány még most is érezhető hatásáig. Sok jó szakember otthagyta a szakmát, ma már 800 ezres nettóért sem lehet bizonyos pozícióba embert találni, az alapanyagárak pedig brutálisan kilőttek.
Tóth Balázs szerint azok indulnak kedvezőbb helyzetből, akik egész évben nyitva vannak, ők tudnak a meglévő csapatukkal sikeresen nekivágni a nyárnak.
Amikor én azt a posztot kiraktam, legalább 30 megkeresés érkezett, de 29 közülük úgy kezdte, hogy akkor ugye igaz az 1 milliós fizetés? – tehát érzékelhetően nem ment át az üzenet. Mert persze elképzelhető, hogy van olyan hely, ahol napi 12-14 óra munkával, szabadnap nélkül rabszolga üzemmódban meg lehet keresni ezt az összeget, de én ebben nem hiszek. Ez hosszú távon egyszerűen nem működhet, pihenés nélkül egy ember nem tud ennyit dolgozni egy nyáron keresztül.
Ő személy szerint nem adna annak a vendéglátósnak engedélyt, aki nem vállalja, hogy legalább a május 1. és szeptember 30. közötti időszakban nyitva tart – és ezek még bőven nem szélsőséges időpontok, ha csak arra gondolunk, mi volt a tó körül ezen a hétvégén…
Ha e között a két időpont között lenne olyan kínálat szállás, étterem, cukrászda, borászat tekintetében, akkor egészen biztosan lehetne bővíteni a balatoni szezont.
Mi például már egész évben tudunk produkálni olyan hétvégéket, amikor tele vannak az egységeink. Ez is jól mutatja, hogy elsősorban a szezonhosszabbításon kellene gondolkozni, illetve nagy segítség lenne kormányzat részről, ha bizonyos kedvezményeket, akár járulékkedvezményt biztosítana annak a vállalkozónak, aki egész éven át foglalkoztatja az embereit. Különféle munkahelymegtartó támogatások léteznek ugyan, de nagyon nehéz hozzájuk jutni, és csak egy kivételezett kör kaphatja.
Hogy kinek a hibája a kialakult helyzet, Tóth szerint egészen összetett probléma: kezdve ott, hogy a vendéglátós kifejezés mostanra gyakorlatilag szitokszó lett. Ez azért alakult így, mert tényleg van nagyon sok tróger balatoni vendéglátós, aki nem tartja a szavát, rossz idő esetén nem fizeti ki a kollégáit, stb. Ezért is van rengeteg olyan szakképzett munkaerő, aki a korábbi rossz tapasztalatai alapján kizárja, hogy itt vállaljon munkát. De elsősorban a szezonalitás a Balaton legnagyobb rákfenéje: kéthónapos szezonból lehet, hogy a 70-es, vagy a 80-as években lehetett csodát csinálni, de 2022-ben nem lehet.
Mi ezt úgy oldjuk meg, hogy a közel 70 fős csapatunkat egész évben alkalmazzunk, stabil munkáltatóként, és a Covid alatt sem engedtük el a kezüket, foglalkozunk velük folyamatosan. Szájhagyomány útján terjeszkedünk, ami azt jelenti, hogy ha kell egy új ember, akkor nagy valószínűséggel munkahelyi ajánláson keresztül mi azt megtaláljuk.
Persze az emberek hozzáállása is sokat változott az elmúlt pár év során: a tendencia az, hogy ha kapunk 10 önéletrajzot, abból ötöt alkalmasnak találunk, velük beszélünk meg időpontot, abból talán 1-2 jön el az interjúra. Sokan inkább választják a nagyon keveset fizető, de talán kevésbé megerőltető közmunkát, mintsem hogy elhelyezkedjenek a nyílt munkaerőpiacon.