Bakancslistás helyek a Balaton körül – Camino Benedictus: Nagyvázsony – Városlőd

Az előző héten a Szent Jakab zarándokút első szakaszán barangoltunk, de utunk még négy napig folytatódott, így tovább fűztük azt a Quechua bakancsot. Be a Bakonyba, át a Kab-hegyen és Úrkúton, Városlőd úticéllal. A második nap történéseivel ott folytatjuk, ahol legutóbb abbahagytuk, Nagyvázsonyban…

Párás, borongós reggelre ébredtünk, majd a kötelező reggeli kávé után ki is csattintottuk a túrabotokat és az éppen felújítás alatt álló Kinizsi vár mellett megindultunk a kab-hegyi TV torony irányába. Nagy síkság terül el a hegy előtt, ahol szemtelenül fiatal kéktúrázókba futottunk, akik a mezőn felállított sátrukban reggeliztek éppen. A sárga kagylókkal jelzett Camino Benedictus egyébként sokszor halad szinkronban a Kéktúrával, itt-ott tesz csak egy-egy kitérőt vagy vargabetűt. A felhők, mint a koszos vatták, a szürke egyre sötétebb árnyalatait kezdték magukra ölteni, de amíg villámokat nem produkáltak nem volt okunk pánikra. A hegy lábánál vastag rétegben sűrű erdő húzódik. Mialatt ezen haladtunk keresztül (és az egész túrán általánosságban) az élet rengeteg, érdekes formájával találkoztunk: nyulakkal, siklókkal, őzekkel, ebihalakkal és a legszebb, legkülönfélébb növény- és rovarfajokkal. A Kab-hegyről tiszta időben látni a Balatont, de sajnos erről mi most lecsúsztunk.

Szerencsére megúsztuk egy kis szemerkélő esővel. Vadregényes, kullancsos dzsindzsán át érkeztünk meg Úrkútra, hogy feltöltsük az energiatartalékainkat a Zizi Vendéglőben, ahol még a négylábú útitársunknak is leesett egy pár finom csirkefalat. Még mielőtt újra bevetődtünk volna a rengetegbe, meglátogattuk a híres Úrkúti őskarszt gigantikus kőfalait. A 100 millió éves geológiai különlegesség tulajdonképpen egy épen maradt szilánk a Jura korból. Semmiképp nem érdemes kihagyni.

Végül még egy pár kilométer várt ránk árnyas erdei ösvényeken, tágas tisztásokon és dzsungelszerű csapásokon, sőt még villanypásztorok alatt is kénytelenek voltunk átlimbózni mire megérkeztünk városlődi szálláshelyünkre, hogy elfogyaszthassuk a jól megérdemelt brokkolis calzonét és talán egy-két sportfröccsöt is az igazán autentikus Fenyves kocsmában.

Pannonhalmáig tartó kirándulásunk további három, hasonlóan élménydús napot vett igénybe, ezeket azonban balatoni vonatkozás hiányában nem vesézzük tovább. Az útvonalat viszont teljes mellszélességgel ajánljuk mindenkinek, aki mondjuk egy szűk hetet szívesen töltene el a természetben.