A település környéke már hétezer éve is lakott lehetett. A város neve szláv eredetű, ‘meleg vizet’ jelent, amely a mélyében meghúzódó tágas karsztüregek 18 fokos forrásvizére utal. Ez egyébként az ország 4. legkiterjedtebb barlangrendszere. Ennek a viszonylag magas hőmérsékletnek köszönhető, hogy a tó télen sem fagy be soha.
Az erre csörgedező kis patakot a római korban duzzasztották fel először. Az építészeti jellegzetességei alapján a malomépület keletkezését a 13-14. századra becsülik, de egy korábbi változata állítólag már az Árpád-ház idején is használatban volt itt.
A tó partjának modern kori inkarnációját kellemes sétánnyal, padokkal, kávézókkal és teraszokkal szépen gondozott parkos környezetben találjuk, a vízben pedig gyönyörű koi pontyok úszkálnak.