A gyors regisztráció után, a balatonalmádi Pannónia Kultúrális Központban megkaptuk a térképünket és nekilódultunk a csípős reggelnek. Kis kóválygással a kertváros dombjain végül felértünk az első checkpointhoz, az Óvári Messzelátóhoz. A Fűzfői öböl békésen terült el a szemünk előtt. Ágas-bogas rengetegen át vezetett az ösvényünk, a felső-hegyi geotoronyig. Majd többnyire a téliesített nyaralók között és egy rövid műútszakaszon a felsőörsi Civil Házba érkeztünk. Itt teával, szendvicsekkel és süteménnyel fogadtak bennünket. Az emberek barátságosak voltak. A szervezés előtt le a kalappal.
A Miske-Szikla keresztjéhez érve konstatáltuk, hogy csehül állunk a szintidő tekintetében, így kénytelenek voltunk véget vetni az andalgásnak. Szerencsére száraz, tiszta időt fogtunk ki, és ahogy a nap egyre kúszott feljebb a horizonton, a hőmérsékletre sem lehetett panaszunk. A domborzati viszonyok viszont igencsak próbára tették a lábizmainkat. A 19 km-es softcore útvonalat választottuk, de a szintkülönbségek ekkora váltakozására viszont aligha voltunk felkészülve. Sebaj. Az ünnepi zabálást úgyis le kellett mozogni. Először felmásztunk a Somlyó-kilátó pecsételőpontjához. A Balaton ragyogott a napsugaraktól. Majd leereszkedve, Alsóörsön át, felmarkoltuk az ingyen pogácsát és ismét kardió edzés vette kezdetét a Csere-hegyre fel. A ritmust az avar roszogása és saját lihegésünk diktálta a kopár bükkösben.
A csúcson, a csodálatos panoráma mellett egy Matula bácsira hajazó ember élt vidáman csaholó pulikutyájával. Igazolófüzetünk ismételt lepecsételésével megindultunk a fiatal tölgyes és a meredező vörös homokkő sziklák között a – korábbi Barangolóban már bemutatott – Köcsi-tó állomás felé, amelyet agyar-szaggatta vaddisznó dagonyák tarkítottak.
Visszatérvén a káptalanfüredi civilizációba, végül a kiindulási pontra, az ajándék kitűző és az izomláz mellett egy igazán kellemes élménnyel is gazdagabbak lettünk.
Nyitókép: termeszetjarok.blog.hu