Bakancslistás helyek a Balaton körül – Pogányvár, Dióskál

A zalai dombság keleti peremén fekvő, 300 méter magas Pogányvár elsősorban Dióskál külterületének minősül, ám a gyakorlatban Orosztony irányából közelíthető meg. Évszázadok óta közkedvelt bortermelő vidék a környékbeliek számára, akiknek népi emlékezete sokszor asszociál a török hódoltság idejére a hegy kapcsán.

A helyi folklór egy bizonyos Pili basa emlékét őrzi, aki feltételezhetően a török idők utolsó kapitánya lehetett. „Pili basa, nagy a hasa, beleférne 50 kacsa” – szól a róla fennmaradt mondóka, illetve a hegy egyik magaslatát is Pilivárnak nevezik. Egy legenda szerint Pili basa lánya szerelmes lett egy itteni magyar legénybe, Szegi Tamásba, ám szerelme sosem teljesülhetett be iránta, így saját kezűleg vetett véget az életének. A babona úgy tartja, hogy szelleme teliholdkor a Pilivárban kísért.

Szintén a kevésbé alátámasztható fabulák közé tartozik az a mendemonda, miszerint a hegy gyomrában hatalmas üreg van, amelyben a törökök őrizték a környéken zsákmányolt javakat és kincseket. Ezt a barlangot végül pedig kénytelenek voltak berobbantani kincsestül, mindenestül a királyi sereg által kikényszerített, sietős távozásuk miatt. Annyi viszont igaz, hogy az 1950-es években egy palánkvár sáncainak nyomai még kivehetőek voltak, melyek egy alagútszerű mélyedésbe vezettek.

Pogányvárat már a kelta időkben is lakták és már akkor is (ahogy a későbbi, római korban szintén) szőlőt termesztettek itt. Egy helyi bor az 1889-es párizsi világkiállításon aranyérmet söpört be. Állítólag az ország első boroscímkéje is itt jelent meg Baán Kálmán borász palackjain az 1870-es években. A szőlészet a 20. század során némiképp visszaszorult és a lankák újra beerdősödtek, ám a borászat még a mai napig is folyik a hegyen. A kilátás varázslatos. Körben a zalai dombvidék jellegzetes formái nyúlnak el, a távolban pedig a kéklő Balaton is felcsillan a Keszthelyi-öbölben.

Fotók: evfaja.hu