Az épületet az itáliai gyökerekkel rendelkező Rátold (Rátót) nemzetség egy tagja, Mátyás esztergomi érsek emeltette valamikor a 13. század első felében. Stílusát tekintve a kolostort alapvetően kora gótikus és román jegyek jellemezték. Az első írásos feljegyzés 1240 környékére datálható. Az építkezés minden bizonnyal évekig tartott, kész formáját a kolostor csak az érsek halála után érte el, aki a tatárok elleni harcban esett el 1241-ben.
A premontrei szerzetesek azzal a céllal érkeztek, hogy meghonosítsák a francia kultúrát a környéken. Az épületet a Boldogságos Szűz tiszteletére avatták. Az egyenes záródású szentélyből további mellékszentélyek nyíltak. A templomként is működő monostor egészen a török hódoltságig működött. Meglepő módon vesztét, a feltételezések szerint, nem egy török támadás, hanem sokkal inkább a természetes erózió és a környék elnéptelenedése okozta.
A török idők után a premontrei szerzetesek több ízben kifejezték visszatérési szándékukat, ám az épület egyre csak romló állapota miatt ez nem valósulhatott meg. A magyarországi premontrei templomok között a gyulafirátóti az egyetlen, melynek alaprajzán egyértelmű ciszterci hatások érhetőek tetten. A romokat ma lakóházak veszik körül.
Fotók: balaton.hu