A Zsörköt említő első írásos dokumentum 1249-re datálható, ekkor és ezután is különböző nemesi családok birtokolták egészen a török megszállásig, amely 1531-ben hozta el a pusztulás és a teljes elnéptelenedés első hullámát. Később a terület az Esterházy család tulajdonába került és többnyire szőlővel telepítették be, amit a szomszédos települések gazdái jártak át gondozni. Egy 1828-as irat nemesi jogú, önálló határral bíró szőlőhegy-prédiumként tesz róla említést.
A sűrű bakonyi növényzet között düledező vályogfalak már önmagukban is elég misztikus atmoszférát teremtenek, de a show-t egyértelműen a falu kápolnája lopja el, ahol minden augusztus 20-án tartanak misét a mai napig. Ezt többek között az is indokolja, hogy az imaházat Szent István tiszteletére avatták 1813-ban a Veszprém vármegyei püspöki levéltár jegyzőkönyvei szerint. Ezekben így írnak róla: “a szőlőhegyen álló kápolnát 1813-ban építették Szt. István tiszteletére, toronnyal és abban egy haranggal, belsejében oltárral és egy fa kórussal”. Egy 1851-es egyházmegyei térkép, mint “néptelen puszta kápolnával” jelöli a tájegységet.
A kápolna kórusának gerendáján két felújítás emlékét őrzi felirat: „javíttatott 1883-ban, javíttatott 1951-ben”, bár azóta legalább egy további állagmegóvó restauráció történt. A Zsörkre vezető számos földút az autók számára – a terepjárókat leszámítva – kvázi járhatatlan, de egy kellemes, könnyed kirándulás nem fog ártani senkinek. Mi Bakonyszücs irányából érkeztünk, így még a tündéri Bakonyalja-tavat is szemügyre vehettük egy kicsit, amely valóságos oázisként illeszkedik a mezőkkel, szántókkal tarkított dombhátak közé.
Fotók: balaton.hu