Bronzkori város nyomaira bukkantak a Somlón

A frissen talált relikviák időszámításunk előtt 960 és 900 közöttről származhatnak.

Mintegy 150 éves rejtélyek feltárásának kezdtek neki a Magyar Nemzeti Múzeum régészei 2023-ban, hogy megválaszolják, milyen szerepet tölthetett be a Somló hegy a bronzkori közösségek életében. A kutatás eddigi eredményei magukat a régészeket is meglepték: egy prosperáló társadalom körvonalait rajzolták ki, amely európai szinten is kiemelkedő kézművesiparral büszkélkedhetett – számolt be a National Geographic.

A Balatontól északra, Veszprém megyében található Somló leginkább borvidékeiről és az északi oldalán álló középkori várról nevezetes, amely az Anjou-kortól a török háborúk időszakán át egészen a Rákóczi-szabadságharcig őriz emlékeket. Ám a hegy ennél jóval régebbi időkről is tud mesélni, a történelem perifériájára szorult korszakokról, amelyekről fájdalmasan kevés információ maradt fenn.

A Görögországon kívüli Európában a bronzkori közösségeknél nem jelent meg az írásbeliség, ezért csak azok a tárgyak árulkodnak róluk, amelyeket maguk után hagytak, a kutatóknak ezekből kell felfejteniük teljes kultúrák szerkezetét. Ebbe a cseppet sem kis vállalkozásba kezdett Péterváry Tamás, Soós Bence és Tarbay János Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum régészei, akik több mint három éve igyekeznek összerakni a Somló múltjának kirakósait.

Titokzatos sírokkal kezdődött a Somló feltárása

Soós Bence szerint a Somlón már a 19. század második felében is végeztek ásatásokat, ami az európai régészet aranykora volt. Ekkor nagy számban kezdtek el érdeklődni a tehetősebb polgárok a múlt feltárása iránt, így volt ez hazánkban is. A Somló környékén például Darnay Kálmán, egy nemesi családból származó sümegi kereskedő kezdett el tevékenykedni, aki szenvedélyesen rajongott a régiségekért és a régészetért.

Vele együtt egy Kleiszl Károly nevű rejtélyes ember is felbukkant a környéken, aki a dobai Erdődy-kastély intézője volt. Nem sokat tudunk az életéről, ahogy arról sem, miért kezdett el érdeklődni a régészet és a Somló iránt.

Később a neves régész, Hampel József tanácsait kikérve kezdett kutatni a hegyen, illetve környékén, ahol sikerült is jelentős, kora vaskori halomsírokat feltárnia. Ezek később Darnay tolla nyomán európai hírűvé váltak.

Az itt felfedezett leletek azért is számítottak kifejezetten érdekesnek, mert egyértelmű hasonlóságokat mutattak a hallstatti, ma már a világörökséghez tartozó régészeti lelőhelyen találtakkal. Ezzel nyilvánvalóvá vált, hogy a Somló fontos régészeti helyszín, ennek ellenére a 20. század eleje után mintegy 100–150 évig nem történt jelentős feltárás a lelőhelyen, legalábbis az őskor és az ókor terén.

Hogy ennek a kutatási hiátusnak mi a pontos oka, nehéz megmondani. Minden bizonnyal hiányzott egy Darnayhoz hasonló, elkötelezett ember, de az is a Somló ellen dolgozhatott, hogy vonattal nehezen megközelíthető, és nagyobb beruházások sem történtek rajta vagy a környékén, amelyek a felszínre hozhattak volna leleteket.

“Darnayék a maguk korában nagyon fontos tevékenységet végeztek, mai mércével nézve viszont kutatásuk félmunkának tűnik. Sok megválaszolatlan kérdést hagytak maguk után, ezért mi 2023 januárjában elkezdtük kutatni a helyszínt, hogy választ találjunk ezekre” – árulta el magazinunknak a kutató.

Kollégáival arra voltak kíváncsiak, hogy hol lehettek pontosan a Darnayék által leírt temetkezések és régészeti jelenségek, és volt-e a hegyen bronzkori település, illetve a korra jellemző kincsleletek. A késő bronzkori Európában ugyanis egészen elterjedt szokásnak számított, hogy a közösségek szándékosan a föld alá temettek számukra értékes tárgyakat, ezzel kincsleleteket, úgynevezett depókat létrehozva.

A régészeket is meglepte, amit a Somlón találtak

Még az év májusában meg is találták az első ilyen kincsleletet, ami nem kis meglepetést okozott számukra. Mivel Magyarországon kifejezetten nagy problémát okoz az illegális fémkeresősök tevékenysége, arra számítottak, hogy a Somló teljesen ki lesz rabolva.

Ehhez képest egy, a maga nemében Európa-szerte páratlan összetételű depót fedezett fel Révész Gábor régészeti önkéntes, mintegy 30 centiméterrel a felszín alatt. A földből két egymás mellett fekvő lándzsa bukkant elő két óriási, mákgubókat utánzó fejű tű társaságában.

A kutatók nem voltak felkészülve egy ilyen kaliberű leletegyüttes feltárására, és már csak órákra voltak a naplementétől, ezért a tárgyak további kiásását felfüggesztették, a leleteket műanyag fóliával letakarták, majd visszatemették. A kincs feltárásának csak másnap kezdhettek neki, gondos előkészületeket követően, addig azonban valakinek őriznie kellett a lelőhelyet, mivel a depó félig kibontva állt.

“Szerencsére éppen a környéken bicikliztem egy barátommal, és az volt a tervünk, hogy Keszthelyen fogunk kempingezni. Így adódott az az ötlet, hogy aludjunk inkább ott, a lelet felett, amíg a többiek reggel visszatérnek a megfelelő eszközökkel” – elevenítette fel Soós Bence.

Őrködése nem volt hiábavaló, másnap a kollégái felszínre hozták a kincseket, amelyek között bronzból készült fegyverek, eszközök, karperecek, gyöngyök és hajkarikák is szerepeltek. Később kiderült, hogy ezek a tárgyak időszámításunk előtt 960 és 900 közöttről származnak.

Ez a szenzációs felfedezés azonban csak a kezdet volt. Mivel félő volt, hogy a kincsek híre felkelti a kincsvadászok figyelmét, a kutatók nem tétlenkedhettek.

“Gyakorlatilag szitává kellett járnunk a hegy összes olyan felszínét, ahonnan még előkerülhettek kincsegyüttesek vagy szórványtárgyak. Három év alatt mintegy 100 fémkeresős bejárást végeztünk” – mesélte el Tarbay János Gábor.

Ezek alkalmával 12 további depót fedeztek fel, amelyek nagy mennyiségben tartalmaztak női ékszereket, karpereceket, lábpereceket, hajkarikákat, kagylóból, borostyánból és üveggyöngyből álló gyöngysorokat, valamint egy nyakéket. Ilyen mennyiségű leletre álmaikban sem gondoltak volna a kutatók, ezért úgy látják, óriási szerencseként fogható fel, hogy a Somló több mint 100 évre kiesett a figyelem középpontjából.

Így ugyanis nemcsak korszerűbb módszerekkel és eszközökkel végezhetik el a feltárásokat, de látszólag az illegális fémkeresősök látószögébe sem került be. Mint Péterváry Tamás fogalmaz:

“Úgy néz ki, hogy a Somlón kifejezetten kevés fosztogatás történt, miközben a hegy környéke régóta az illegális fémkeresősök Mekkájaként ismert.”

A teljes cikk itt olvasható.