Egy kis vérplazma-történelem

Ha szabadidődben adtál már plazmát, minden bizonnyal rendelkezel alapvető ismeretekkel arról, hogy a vért két fő nagy részre oszthatjuk: a folyékony vérplazmára és a szilárd alkotóelemekre, mint amilyenek például a vörösvértestek.

Az viszont már kevésbé köztudott, hogyan jutott el az emberiség oda, ahol jelenleg tartunk a vérrel kapcsolatban tudás és technológia tekintetében.

A vér szerepe régen és ma

Azt, hogy ma milyen az emberiség kapcsolata a vérrel, talán nem kell különösebben részletezni. Nem használjuk rituális célokra, mint őseink, ellenben gyógyításra annál inkább, amihez nélkülözhetetlen a vér- és plazmaadók önzetlen elkötelezettsége. A vérplazma levétele a Plazma Center és a hozzá hasonló plazmaadó központokban történik, ami után a sárgás színű plazmát eljuttatják oda, ahol életmentő gyógyszereket készítenek belőle. A teljes véradásra pedig a különböző véradó helyszíneken van lehetőség.

Ha azonban a kezdetekre is kíváncsi vagy, vagyis arra, hogy réges-régen hogyan álltak az emberek a vérhez, akkor most egy kis időutazásra invitálunk téged, és meg sem állunk az ókori Egyiptomig. Itt ugyanis a lélek és az élet hordozójaként tekintettek a vérre, és jelentős szerepe volt nemcsak a rituális, hanem a gyógyászati hiedelmeikben is. Gyakoriak voltak a véráldozatok is, sőt olykor emberi vagy állati szerveket is fogyasztottak.

Az ókori Kínában úgy vélték, hogy a vér maga a csi, vagyis az életenergia, ezért kiemelt figyelmet fordítottak rá. A görögöknél pedig tudták, hogy a vér életfontosságú, ezért különféle elméleteket alkottak a szerepéről. Szerintük a négy fő testnedv egyike, és azon gyógyítási törekvések, amelyek a testnedvek egyensúlyát hivatott visszaállítani, később évszázadokra megalapozta az orvoslás módját. 

A vérlebocsátás

Az ókori görög tudósok, mint Arisztotelész és Hippokratész munkássága nyomán az orvosok úgy hitték, hogy egyes betegségeket a “rossz” vér túlzott jelenléte okoz, ezért ezt el kell távolítani a testből. Így kezdődött a piócák használata, valamint a köpölyözés alkalmazása, amelyek aztán a középkorban a leggyakoribb orvosi beavatkozásnak számítottak. 

Az eljárás hatásosságának megkérdőjelezésére egészen az 1800-as évekig várni kellett, majd a 20. század folyamán az orvostudomány fejlődésével végül teljesen háttérbe szorult. Bár létezik olyan betegség, amelyre mind a mai napig a vérlebocsátást alkalmazzák, ilyen például a hemokromatózis.

A vérátömlesztés története címszavakban

• 1628: William Harvey felfedezi a vérkeringést.
• 1665: az első vérátömlesztés állatokon, később embereken állati vérrel, aminek a sikertelensége okán be is tiltják az eljárást.
• 1770-es évek: felfedezik a vér két fő komponensét – innentől kezdve ismerjük a vérplazmát.
• 1800-as évek: sikeres vérátömlesztés.
• 1900-as évek első fele: felfedezik a vércsoportokat.
• 1940: kidolgozzák a vérplazma összetevőinek szétválasztását és a nagyobb mértékű tárolás módját.

Láthatjuk tehát, hogy a vérplazma mai felhasználása nem is olyan régi találmány, és hosszú, olykor rögös út vezetett idáig.