Füred éltető forrásai – A savanyúvíz története

Balatonfüredre elsősorban egyfajta üdülőparadicsomként vagy az Anna-bál otthonaként asszociálnak az emberek, de van valami, ami a vendéglátóiparral szinkronban is pezseg, méghozzá a város felszíne alatt.

Háromszáz évnél is régebbre nyúlik vissza már Füred emblematikus savanyúvízének története. Akkoriban a város (illetve fürdőtelep) társasági élete a víznek tulajdonított gyógyító hatás miatt az egyik ilyen forrás köré centralizálódott, így az tulajdonképpen fontos szerepet játszott a település arculatának kialakulásában is. Dr. Flasker András seborvos már az 1700-as években használta a savanyúvizet gyógyászati célokra. Birtokát később, 1755-ben a tihanyi apátság vásárolta meg és a gyógykút körül szaporodni kezdtek mind az apátsági mind a magánépületek.

Az északi part szénsavban gazdag forrásai vulkanikus utóműködés hatására alakultak ki, ahogy a víz a kőzetek repedésein át földalatti kamrákba szivárgott. Füreden három ilyen forrás működik közkútként.
A Kossuth Lajos-forrás a város szívében, a Berzsenyi-forrás a nyugati körforgalomnál, a Polányi-kút pedig Tihany irányában, a régi hajógyárral szemben található.

2001 júliusában az Országos Gyógyhelyi és Gyógyfürdőügyi Főigazgatóság minősítette a füredi savanyúvizet természetes ásványvíznek, mind a három mélyfúrású kút esetében.
A források vizét alkalmazzák a füredi Szívkórházban különböző szívbillentyű panaszok enyhítésére, de epe-, bél- és gyomorbántalmak kezelésére is alkalmas.