Így villamosították a déli partot a Balaton alján áthúzott kábellel

Az aszófői villanytelepről kellett átvezetni az áramot a túlparta.

1913-14 során került kiépítésre az a rendszer, ami lehetővé tette a Balaton-parti települések világítását. Azóta persze teljesen más megoldásokat láthatunk a tó partján, de ez volt az első működő rendszer – írja az itthonrolhaza.hu.

Miért kellett átvezetni a Balaton alatt az elektromos kábelt? – teszi fel a kérdést a lap. Nos, eredetileg a túlpartra, Szántódra tervezték felépíteni azt az erőművet, aminek építéséhez Siófoktól Balatonkeneséig számos település csatlakozott.

Szántód az 1800-as évek végén és a következő század elején kifejezetten arra törekedett, hogy járási székhellyé váljon, ugyanis a tihanyi átkelés réges-régen működött már, de itt volt a postaút – később a 7-es út -, ami csatlakozást biztosított a megyeszékhely felé, de a vasúti csatlakozás is rendelkezésre állt, ugyanis a Déli Vasút ekkor már évek óta működött.

Ezt a törekvést két igen fontos beruházással igyekeztek megtámogatni. Egyrészt a Déli vasút Szántód állomástól Kőröshegyen, Kerekin, Pusztaszemesen, illetve Kapoly községek érintésével helyiérdekű vasút, másrészt pedig egy villamos telep megépítését határozták el.

Az előmunkálatokra az engedély egy évre szólt, de ez végül kútba esett, ugyanis a már 1894-ben megépült Kaposvár és Felsőmocsolád közötti vonalszakasz után Felsőmocsolád és Siófok között – Tab közbeeső állomással – 1906-ban épült meg. Sőt, 1896-ban a Kaposvár-Fonyód vonal is megépült (a mai 36-os számú vonal), így aztán végleg okafogyottá vált Szántód közvetlen vasúti kapcsolata Kaposvárral.

Pedig a balatoni komp okán biztosan lett volna ennek a megoldásnak is létjogosultsága, de úgy tűnik, hogy más települések jobban lobbiztak annak idején.

De mi lett a villanyteleppel? Mert ha már a vasúti csomóponti tervekről le kellett mondani, Szántód pozícióit mégis sokban segítette volna, ha egy másik hálózat, az elektromos rendszer központja lehetett volna! Volna… Mert történt valami.

Igen, az építkezést le kellett állítani, mert a talaj egész egyszerűen nem bírta volna el az épületek, valamint a gépek és berendezések súlyát az eredetileg választott építési technológia mellett, új, sokkal költségesebb megoldást pedig nem is kerestek, mert már az addig elvégzett munkálatok is rengeteg pénzt emésztettek fel. Pedig akkorra az összes építési anyagot a területre szállították, így valamit mégis tenni kellett.

Ekkor merült fel az ötlet, hogy a túlparton kell felépíteni az erőművet, hiszen ott a talaj szerkezete lehetővé teszi az építést.

Olyan nagyon sok választási lehetőség azért nem volt, ugyanis a lehető legközelebb szerették volna megépíteni a művet, hiszen egyértelművé vált, hogy az áramot át kell vezetni a déli partra, hiszen a beruházást eredendően a déli parti települések támogatták, Szerencsére a villamosítás elől az északi parti települések sem zárkóztak el, így aztán előbb arra építették ki a hálózatot.

Igen, más megoldás nem lévén, a Balatonon át kellett vezetni az elektromosságot, ha a déli településeket is be akarták kapcsolni.

Ehhez a pozsonyi kábelgyár különleges, háromvezetékes ólomkábeleket gyártott, melyeket kettős lapos vashuzampánczéllal látott el. Egy-egy kábelrész 600 méter hosszú és nyolcezer kiló nehéz volt. Mindegyiket 22,500 voltos árammal próbálták ki.

Bár a kötéseket nehéz volt kivitelezni, azért volt szükség arra, hogy több darabban szállíítsák le, mert a teljes súly túlságosan nagy volt.

Hol volt pontosan a villanytelep? A MÁV Aszófő pályaudvara melletti területen helyezték el. Csodálatos módon az épület ma is megvan, de ma egy pincészet vinotékája található benne – foglalta össze a portál cikke.