Jelenleg két invazív kagylófaj verseng a Balaton elfoglalásáért: a vándorkagyló (Dreissena polymorpha) és a kvagga kagyló (Dreissena rostriformis bugensis). A két hasonló faj különböző túlélési stratégiát folytat, melyek közül a kvagga kagylóé bizonyul hatékonyabbnak.
A vándorkagyló a Fekete-tengerbe torkolló folyókban élt, az elmúlt 150 évben terjedt el Közép-Európa édesvizeiben, a kvagga kagyló Amerika felől indult és csak az utóbbi évtizedben jelent meg a Balatonban.
Megvizsgálták a két kagylófaj haltáplálék szempontjából fontos tulajdonságait, mint a héj és a kötődés erőssége, vagy a beltartalmi érték. Viselkedésökológiai kísérletben nyomon követték, hogy a ponty válogat-e a két faj között, és ha igen, milyen kagylótulajdonságok felelősek a megkülönböztetésért.
„Az eredmények azt mutatták, hogy a hal döntését a kagyló beltartalmi értéke, mint például a kalória- és glikogéntartalom és a vélhetően ezzel együtt megjelenő kémiai tulajdonságok, mint a szag- és ízanyagok befolyásolják. A ponty egyértelműen a kvagga kagylót választotta, függetlenül annak méretétől, a héj keménységétől és a szilárd felülethez való rögzülés erősségétől. Mindez megerősíti azt a megfigyelésünket, hogy a vándorkagyló kiszorításában nem a predációs nyomás, hanem a kvagga kagyló előnyösebb tulajdonságai játszanak fontos szerepet” – magyarázta Balogh Csilla, a cikk elsőszerzője.
Védekezés helyett gyors szaporodás
Az, hogy a kvagga kagyló tehát annak ellenére van előnyösebb helyzetben a vándorkagylóval szemben, hogy a ponty szívesebben fogyasztja. A kvagga kagyló ugyanis a vándorkagylóhoz képest gyorsabb növekedésű, és aktívabb a tápanyag-raktározása is. Gyorsabban szaporodik, mint amekkora veszélyt jelent számára a ponty. Ezzel szemben a vándorkagyló a védelemre – keményebb héjra és az erősebb kötődésre – fordít több energiát, így viszont kevésbé szapora, ezért a jelek szerint a versenyt a kvagga kagyló nyeri.