Már most túl van terhelve a Balaton környéke? A szakemberek aggódnak

Bojár Iván András építészkritikussal és művészettörténésszel készített nemrégiben interjút a 24.hu, melyben a szakember többek között a balatoni szőlőhegyek és a nagytőke koncentrációjának kapcsolatáról fejtette ki a véleményét, de szóba kerültek a probléma természeti vetületei is – olvasható a hellovidek.hu-n.

Ahogy a portálnak elmondta, jelenleg Budapesten él, de nagyon szeretne újra vidéki lenni, a Szent György-hegyen lakni és kertészkedni, békében és nyugalomban. Jelenleg viszont a 10 millió Fa program miatt többet tartózkodik a fővárosban.

“Mivel az ültetések ősszel és tavasszal zajlanak, akkor az Budapesthez köt, mert logisztikailag innen indulnak az akciók az ország különböző pontjaira. A nyár csendesebb időszak, akkor ott vagyok a Szent György-hegyen. Voltam már télen is a Balatonon és nagyon jó volt. Akkor van meg az a rezgés nélküli létezés, amire az ember vágyik, amiért szeret vidéken lenni. A pandémia idején ez fantasztikus volt” – mesélte Bojár Iván András.

Kitért arra is, hogy saját maga is megtapasztalta, hogy a pandémia alatt rengetegen fedezték fel a balatoni régiót sőt, sokan le is költöztek. Mint mondta 2020 egyértelmű fordulópont a régióban. Ahogy fogalmazott, a város egy meghosszabbított nyúlványa lett a térség, amire azóta úgy gondol, mint Budapest 24. kerületére. Hozzátette, úgy véli, az a társadalmi szövet, ami Budapesten például a belvárosi éttermeket tartja el vagy üzemelteti, oda költözött – írja a hellovidek.hu.

“Ki se jöttem a házamból hónapokig, le se kellett mennem a telekről, mert teljesen elláttam magamat. Erre igyekeztem is odafigyelni, hogy a lakosság ne érezze veszélyeztetettnek tőlem magát. A Szent György-hegy elesett 2020-ban. A mi kis csendes, nyugodt, baráti, családias, imádnivaló Szent György-hegyünk kirakatba került, és megjelentek azok az üzleti körök, amik egy addig nem ismert, új minőséget hoztak a hegyre. Amíg ez nem volt, azt gondoltam, a hegy és vidéke lehet egy olyan önfenntartó, ökologikus közösség helye, amelyik öntudatosan vigyáz azokra a biológiai, geológiai, építészeti, kulturális értékekre, amik jellemezték ezt a vidéket” – magyarázta a kritikus.

Az interjú során kitért arra is, hogy azt tervezte, a Szent György-hegyen szeretne hosszútávon letelepedni, megöregedni, viszont, ha tovább romlik a helyzet, akkor kénytelen lesz tovább állni. Mint mondta, már egyértelmű jelek vannak rá, hogy a Balaton nem nagyon bírja már el a nagy rohamot.

“Hálistennek nálam sokkal okosabb emberek orientálnak ebben. Ott van Szöllősi-Nagy András, fantasztikus hidrológus, nemzetközi szinten is kiemelkedő tudású szakember, egyértelműen megmondta: már most túl van terhelve a Balaton vize. Látszik, hogy ennek a nyakló nélküli nyomulásnak az a következménye, hogy eltűnik a part és a parton élők kapcsolata a vízhez. Érdekes, hogy Budapest több évtizednyi öntudatra ébredés után lépéseket tesz azért, hogy a lakosság közel kerüljön az egyetlen nagy vízhez, a Dunához, közben pont ennek ellenkezője zajlik a Balatonnál” – mondta a Bojár Iván András.

“Annak idején, lassan 10 éve megírtuk Darabos György barátommal a Nagy Káli Könyvet, és szándékos célunk volt, hogy a korlenyomaton túl egy olyan mintakönyv legyen, amit a bebírók is forgathatnak, példákat vehetnek belőle, tanulják meg, hogy viselkedjenek jól ebben a környezetben építészetileg, kertépítészetileg. Van viszont ez a kulturálatlan, arrogáns vonal, aki – eszem megáll! – mélygarázst épít a Szent György-hegy oldalába. Gyakorlatilag rózsadombosítanak szőlőterületeket, aminek ez a varázsa, ezért szeretjük, ezért megyünk oda, ezért az életformáért. Meg se tudom mondani, miért csinálják ezt: kényelmesebb neki, nem romlik el a dukkózás a SUV-ján? Nem tudom, mi értelme sok millió forintot költeni teremgarázsra ahelyett, hogy csinálna egy szép szőlőlugast az autója fölé” – fakadt ki az építészkritikus.