Az első visszafogott példányról tavaly nyáron adott hírt a társaság, azóta folyamatosan akadnak horogra a menyhalak: az év elején Badacsonynál, ősszel a szántódi mólónál fogott ki egy pacás egy példányt, novemberben pedig szintén Szántódnál szákoltak meg egyet.
A sikertörténet kezdete 2015-re nyúlik vissza, amikor Szári Zsolt vezérigazgató a tihanyi kompkikötőben engedte az első kosárnyi kétnyaras példányt a tóba. Kettőezer-tizenhétig összesen 650 kétnyaras, 2550 egynyaras, 7000 előnevelt és 40000 zsenge ivadék került a tóba a Balaton Halállományáért Alapítvány nyújtotta forrásból.
A megkezdett munkát 2016-ban már állami támogatással tudták folytatni a szakemberek a Szent István Egyetem Halgazdálkodási Tanszékével együttműködve. A két éven át tartó újabb projekt a Földművelésügyi Minisztérium finanszírozásában valósult meg.
2016 júniusa és 2017 májusa között öt helyszínen összesen 40.000 darab zsenge ivadék, 4.000 darab előnevelt és 2.550 darab egynyaras korosztályú példány kezdte meg új életét a Balatonban. 2018-ban azonban sajnos nem sikerült a menyhal szaporítása a hazai termelőknek, egy évre rá viszont sikerrel jártak, így újabb 5000 egynyaras példány került a Balatonba, majd idén is folytatódott a telepítés: 11.000 db egynyaras példány talált új otthonra a Balatonban, immáron az Agrárminisztérium támogatásával.
A menyhal egykor őshonos volt a tóban és természetes úton, feltehetően a Duna felől jutott el a magyar tengerbe. – Herman Ottó a XIX. század végén említi előfordulását tarka meny néven – tájékoztatott honlapján a társaság. – Számos egyéb utalás mellett az idősebb horgászok visszaemlékezéseiből is tudjuk, hogy még az 1960-as évek elején is gyakran lehetett fogni a balatoni mólók kövezései mentén. Állományát az 1965-ös nagy halpusztulás nagyon meggyengítette, majd az angolna tömeges telepítése okozta eltűnését, mivel életterük nagyon hasonló. Mára az angolna olyannyira megritkult a tóban, hogy bízhatunk a menyhal túlélésében.