A Párizsban élő magyar képzőművész, Pető István munkássága jól példázza az európai gondolkodás és a keleti művészetfilozófiai elképzelések harmonikus egybeérését.
Pető – aki a ’80-as évek óta él, tanít Franciaországban – egyszerre képviseli az absztrakt expresszionizmus nyugat-európai, leginkább francia vonulatát és a zen gondolkodású, természetközeli keleti filozofikus művészetet.
Érdeklődési köre elsősorban a táj. E tekintetben, s a fák iránti vonzalma egy másik franciaországi magyar művész Hollán Sándor világával rokonítható. A növények kígyózó, grafikus formái, vonalai a grafikai munkáinak is eredendő témája.
Ugyanakkor festményein, rajzain felbukkan a kép megosztásának, a jelszerűségnek az a módja, mely utal a távolkeleti alkotók tradícióira is. Pető rendkívül redukált folt és színvilágot használ, ám ezek a redukált színek – sárgák, szürkék, kékek, egy-egy vörös folt – a maguk finom átmeneteivel akár még impresszionista előképekre is utalhatnak.
A jelek mellet az automatikus írás is része alkotásainak. Képein gyakran jelennek meg szavak, mondat töredékek, számok. Mintha nem elégedne meg a képi kifejezéssel, és szükségesnek látja a nyelvi elemek használatát is. Ezzel még gazdagabbá és izgalmasabbá teszi a képfelületeket.
Pető István munkássága a magyar és az európai művészet fontos része, számos hazai kiállítás után a tihanyi tárlat is új színekkel gazdagítja majd a róla kialakított képet.