Tömeges halpusztulás a Balatonon – ez állhat a jelenség hátterében

Fél tonna süllőtetemet szedtek ki a tó partjain mindössze négy nap leforgása alatt.

Március 11-én érkezett a jelzés a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt.-hez, hogy az aligai kikötő belső oldalán döglött süllők jelentek meg. 4 nap alatt több mint ezer példány, azaz 5 mázsa elpusztult halat szedtek ki a vízből. A szakemberek további tetemek felbukkanására számítanak – írja közösségi oldalán a balatoni halgazdálkodási cég. 

A tájékoztatás alapján egy madár lehet mindezekért a felelős, amikor ugyanis a halak a kárókatonák, más néven kormoránok elől menekülnek a balatoni kikötőkben, túlzottan összezsúfolódnak – összegezte az economx.hu.

Nagy Gábor, a Balatoni Halgazdálkodási Zrt. horgászati ágazatvezetője szerint a süllők mellett más halak is bajba kerülhetnek:

“Mivel a kárókatonák a nyílt vízen folyamatosan terelik, zaklatják az összeállt halcsapatokat, ezért a szokásosnál jóval nagyobb mennyiségben állnak be a kikötőmedencékbe a keszegek. Ha egy ilyen zsúfolt kikötőmedencébe beszáll egy több száz, vagy ezer madárból álló csapat, és elkezdik egyre jobban beszorítani őket a kikötőbe, a nyugalomban telelő halcsapat egyre jobban besűrűsödik. Már ekkor is nő a halak oxigénfogyasztása, ilyenkor szabályosan burványlik a víz a nagy mennyiségű keszeg felett.“

Ez a helyzet erős stresszt okoz a halnak, amely fokozza az oxigénfogyasztását, és így saját magának okozhat oxigénhiányt – magyarázta Nagy Gábor. A halak ilyenkor szédülten kóvályognak, a víz felszínén, oldalt fekve lebegnek. Jobb esetben magukhoz térhetnek, ha csökken a kárókatonák nyomása, ám rossz esetben elpusztulnak. Mivel a süllőnek nagyobb az oxigénigénye a többi halnál, előbb sínyli meg ezt a folyamatot.

“Látszott rajtuk, hogy régi dögökről van szó. Iszaposak, sarasok voltak, többhetes dögökről beszélhetünk. A melegedő időjárás hatására dobták fel dobták fel őket az ilyenkor képződő gázok. A végét még nem látjuk, mert még mindig jönnek fel tetemek” – mondta Nagy Gábor, aki arról is beszámolt, hogy nem csak Balatonaligán történt elhullás:

“Fonyódon és Balatonbogláron már február közepe óta folyamatos jelentek meg a tetemek. Alkalmanként igaz csak egy-két tucatot szedtek kollégáink – ezt akkor még jelentéktelen mennyiségnek könyveltük el –, de összeadva az egyes alkalmakat, mára már Bogláron 150 kiló felett, Fonyódón 50 kiló felett tehető a dögök mennyisége. Itt is csak süllőről és kősüllőről van szó – összegezte az eddigi adatokat a horgászati ágazatvezető, hozzátéve, hogy a számok még nőni fognak, a melegedés a tetemeket folyamatosan dobja fel”.

Balatonbogláron több kapitális méretű süllő is elpusztult, és az átlag is a kilóhoz közelített, míg a többi helyszínen 50-60 dekagramm volt az átlag.

“A három helyszínben közös, hogy csak a mólók belső oldalán történt elhullás, az itt telelő küsz- és keszegállomány miatt jött minden bizonnyal táplálkozási célból a ragadozó, és sajnos pórul járt” – állapította meg Nagy Gábor, a süllőkre utalva.

A közösségi fórumokon a horgászok is panaszkodnak, hogy ezek a ragadozó madarak óriási károkat okoznak. Ám volt aki azt írta, hogy a vizeinkben egyre csökkenő halmennyiség elsősorban az emberi tevékenységekhez köthető és nem a kormoránhoz. Habár ezek a vízimadarak is áttételesen épp az emberi beavatkozás, illetve a klímaváltozás miatt repülnek ide telelni a Baltikumból – a manapság jégmentes Balaton pedig kiváló feltételeket jelent nekik. Rendre szóba került a Balaton partmenti részének beépítése, hogy a beton és stégek veszik át az uralmat a természetes nádasok helyén. A horgászok az irreális méretű, nem egy esetben 500 méter hosszú mólóval rendelkező vitorláskikötőket is kárhoztatják – ami a halak szempontjából menedéknek tűnik, ám egyben egy sok esetben oxigénhiányos csapda is – az ott tanyázó és könnyű prédára váró kárókatonák legnagyobb örömére.