Ha szeretnénk, hogy a kerti tavunk látványát sokáig élvezhessük, akkor elengedhetetlen alapos tervezéssel indítani a folyamatot, amiben a legfontosabb a tökéletes hely megtalálása.
Ideális esetben egy sík részre kell esnie a tónak, és a legjobb, ha nem veszik körbe nagyméretű fák, ezek miatt ugyanis sok bosszúság érhet minket. Egyrészt nehezebb medret ásni a gyökerek miatt, amelyek később kárt is tehetnek a mederben elhelyezett fóliában. Emellett természetesen roncsolhatjuk magukat a növényeket is, amelyek életet visznek a kertünkbe. Másrészt pedig amikor éppen hullatják a lombjukat, rengeteg plusz munkát adnak nekünk, és a levelek fokozzák a víz algásodását is.
A legjobb egy olyan pont a kertben, amit reggeltől süt a nap, ám a nap legforróbb részében – 11 és délután 3 között – már árnyékban, félárnyékban van. Az sem feltétlenül baj, ha ennél több nap éri, ám ilyenkor érdemes olyan kertitó-szűrőt választanunk, ami UV-C lámpával van ellátva, ami képes elpusztítani a káros lebegő algákat. Az is fontos szempont lehet, hogy a tavunkat körbe tudjuk járni, azaz minden irányból hozzáférhető legyen. Ennek köszönhetően később sokkal könnyebben fogjuk tudni rendben tartani.
Végül, de nem utolsó sorban pontosan tisztában kell lennünk a tervezett tavunk paramétereivel. Milyen mély, milyen széles és milyen hosszú lesz? Mennyi és milyen élőlényt tervezünk bele? Ez már csak azért is fontos, hogy tudjuk, milyen felszereléseket, kellékeket szerezzünk be, és azokból milyen mennyiségre lesz szükségünk. Ezt mérhetjük az elépzeléseinkhez is, de ahhoz is, hogy mennyire vagyunk kezdők egy ilyen jellegű projekt gondozásában.
Ha a terveink már készen állnak, tudjuk, hogy hol lesz a kerti tavunk és hogy mekkora lesz, belevághatunk a dolog gyakorlati részébe. Nézzük, mi mindenre kell odafigyelnünk a folyamat során!
Ahhoz, hogy a tavunk megfelelően működhessen, biztos alapokra lesz hozzá szükségünk. Ezért mindenképp szerezzünk be egy tófóliát, aminek méretben passzolnia kell a tó medrének nagyságához. A következőképp számíthatjuk ki a szélességét és a hosszúságát: a tó szélessége/hossza + kétszer a tó mélysége + 2×50 centiméter ráhagyás + 1x a padka szélessége.
Ez alatt érdemes egy hasonló méretű geotextíliát is elhelyezni, ami megvédi a tófóliát a külső hatásoktól. Emellett szükségünk lesz egy kertitó-szűrőre is, ami biztosítja a benne lakó élőlényeknek a friss, egészséges környezetet.
Ha megvan minden szükséges eszköz, elkezdhetjük a tó kialakítását, ami az egész legizgalmasabb része! Jó tudni, hogy maximum 50 köbméteres lehet, és 1,5 méter mély – ezekig az értékekig még nem kell engedély a kiépítéshez. Ha halakat is szeretnénk benne tartani, akkor minimum 1 méter mélynek kell lennie, ha ott is teleltetnénk őket. A növényeknek pedig különböző ültetőzónákat (szinteket) alakíthatunk ki. Arra figyeljünk, hogy az első szint legalább 30 centiméter mély legyen, mert az ennél sekélyebb víz túl hamar felmelegszik!
Ezeknek megfelelően jelöljük ki karók és hozzájuk erősített madzagok segítségével a tó körvonalát, majd kezdjünk ásni! Ekkor távolítsunk el minden esetleges zavaró tényezőt, például köveket, szikladarabokat, gyökereket! Ideális esetben az ásás után az első dolgunk az, hogy elhelyezünk egy kevés folyami homokot a meder aljára.
Amikor mindezzel megvagyunk – avagy elvégeztük a munka nehezebbik részét, ami az ásás –, következhet a szegély kialakítása. Ezt többféleképpen, többféle anyagból is megtehetjük, ha a terméskő tetszik nekünk, akkor abból, ha a tégla, akkor abból. Ezt követi a fóliák leterítése. Mivel, ahogy említettük, a geotextil védi majd a tófóliát, ezt terítjük le először. Ha jól számoltunk, és tartottuk az ásás során az eredeti terveket, akkor a geotextil belesimul majd a mederbe és valamelyest ki is lóg majd belőle. Erre pedig elhelyezhetjük a tófóliát.
Akár szabadon, gyökerestől, akár kaspóban is elhelyezhetők a tavunkban a kiválasztott növények. Arra ügyeljünk, hogy mindegyik olyan mélységbe kerüljön, ami az adott fajtának ajánlott.
Ezután engedjük fel a kész tavunkat vízzel, de előtte a fólia széleit mindenképp ássuk bele a földbe, hogy tartsa magát, és ne csússzon be! Miközben telik a vízzel, folyamatosan igazgathatjuk, súlyozhatjuk a szélein. Ami a vizet illeti, a PH értéke ideális, ha 6,5 és 8,5 közé esik, a keménysége pedig legyen 6 és 16 dGH között! Ezután belekerülhet a kertitó-szűrő, optimális esetben nem látszik, de bármikor hozzáférhetünk, ha dolgunk lenne vele.
Miután az előző lépésekkel megvagyunk, várjunk néhány napot, de inkább 1-2 hetet, mielőtt halakat telepítünk a kerti tavunkba, hogy egy kellemesen kialakult bioszférába kerüljenek. Annyit telepítsük bele, hogy mindegyik halnak legyen legalább fél köbméter vize!
Ha minden fent felsorolt tényezőre, részletre odafigyeltünk, már végképp nincs semmi dolgunk, csak élvezni a kerti tavunk látványát. Ez persze csak ideig-óráig van így, hiszen valamennyi teendőnk mindig lesz a tó gondozásával, karbantartásával, de higgyük el: a látvány megéri majd a munkát!