5+1 gombafaj, amibe könnyen belebotolhatsz a Balatonnál tavasszal

A balatoni természetjárók talán nem fogadják kitörő lelkesedéssel a mostani csapadékos időjárást, de a növényzet felfrissüléséhez és megújulásához ez bizony elengedhetetlen feltétel. Az esős időszakot követően (és közben) pedig előbújnak az aljnövényzet rejtekéből az erdő titokzatos, de annál népszerűbb lakói, a gombák. A Bakony-Balaton Gombász Természetvédő és Turisztikai Egyesület (BGTE) segítségével összegyűjtöttük a Balaton-felvidéken ilyenkor leggyakrabban előforduló fajokat.

A gombákhoz fokozott óvatossággal közeledjünk. Semmit ne szedjünk le, aminek a fogyaszthatóságáról nem vagyunk tökéletesen meggyőződve!

1. Kucsmagombafélék

Nomen est omen: a tavasz hírnökei jellegzetes süvegükről ismerhetőek fel, amely azonban fajonként eltérő lehet. A közös a lépsejtekre emlékeztető mintázat, amelynek barázdái a világos őzbarnától egészen sötétbarna árnyalatú bordázatot alkothatnak. Kalapjuk harang formájú vagy akár egészen keskeny, kúpos is lehet. Emberi fogyasztásra alkalmasak, de csak minimum 20 perces hőkezelést követően!

2. Papsapkafélék

Külalakjuk okán a kevésbé szakavatott szem számára összetéveszthetőek a kucsmagombákkal, de velük ellentétben kalapjuk gyűrött, agytekervényekhez hasonlítható. Mindegyik mérgező. Van, amelyik kevésbé, de akad, olyan is, amelyik súlyos mérgezést okozhat. Ez függhet az egyéni érzékenységtől is.

3. Osztrák csészegomba

Általában korhadó fafelületeken jelennek meg sajátos, apró, kehely formájú termőtestjei. Az élénk piros, legfeljebb pár centiméter átmérőjű gomba ehető ugyan, leszedni azonban mégsem érdemes. Néhol gyakori, de étkezési mennyiséget nem nagyon találhatunk belőle. Hagyjuk békén, szebb az erdőben.

4. Májusi pereszke

A népi hiedelem szerint április 24-én, Szent György napján jelenik meg először, ezért szentgyörgygombaként is emlegetik. Fehér, krémes, sárgásbarna színéről, sűrűn álló fehér lemezeiről, valamint lisztes illatáról ismerszik meg. Magányosan vagy úgynevezett boszorkánykörökben is előfordulhat. Jó ízű, ehető gomba, de leszedni csak májusban ajánlott, mikor húsa már elérte a kellő vastagságot.

5. Sárga gévagomba

Lombos fák, főleg vadcseresznyék és fűzfák törzsein találkozhatunk a sárga gévagombával, melynek egyébként számos népi névvariánsa is él (pl. reves cseresznyefagomba, karélyos tinóru, fűzfatüdő stb.). Legkedveltebb, de nem kizárólagos előfordulási helye az ártéri erdő. Lapos termőtestjei a karakteres sárga vagy narancssárga színükről vehetőek észre. Ilyenkor már megjelenhet. Előfőzést követően a laskagombához hasonló módon fogyasztható. A fiatal példányokat elsősorban rántott gombaként ajánlott elkészíteni a csirkemellre emlékeztető ízük miatt. Az öreg gomba viszont ehetetlen.

+1. Pisztricgomba

Taplószerűen, nagyobb telepek formájában, szintén fatörzseken fordul elő a faparazita pisztricgomba. A fiatalabb példányok krémszínűek, melyekre később rozsdabarna pikkelyek ülnek ki. Egy-egy nagyobb kalap akár fél méteres átmérővel is büszkélkedhet. Ehető. Ez esetben sem szabad megvárni míg a húsa elöregszik, mert hamar szivacsos, rágós állagú lesz.

Ha megjött a kedved a gombászáshoz vagy már eddig is megvolt csak nem lelted a megfelelő platformot a tapasztalatszerzésre, a Bakony-Balaton Gombász Természetvédő és Turisztikai Egyesület szívesen fogadja a lelkes laikusok vagy akár a még lelkesebb haladók jelentkezését!

Fotók: BGTE