66 milliárdot érő repülőgép alapanyag úszik a Balatonban?

66 milliárdot érő repülőgép alapanyag úszik a Balatonban?

Körülbelül ennyit érhet a Balatonból elméleti síkon kinyerhető magnézium egy 1945-ben szárnyra kapott elmélet alapján – írja a toretro.blog.hu.

Magyarország már az első világháborút követően elveszítette ércbányái nagy részét, így a két háború között már komoly gondokat okozott az ipar fémmel történő ellátása. A helyzet azonban a második világháború nyomán vált igazán kritikussá. A maradék infrastruktúra romokban állt, a külföldi beszerzés lehetősége pedig több okból is gyakorlatilag lehetetlen volt. Ebben a helyzetben az ipar vezetői a műanyaggyártásban látták a megoldást, ám ez a technológia akkor még gyerek cipőben járt. Ráadásul nem is látott benne mindenki fantáziát. Ebben a helyzetben érkezett egy tanács egy Dél-Amerikába emigrált hazánkfiától, aki egy meghökkentő ötlettel oldotta volna meg a fémhiányt és egyben a magyar ipart is megreformálta volna.  

Dévai Sándor mérnök Budapesten a Galvano-Kémiai Részvénytársaság igazgatója volt, majd a zsidóüldöztetés elől 1940-ben Argentínába költözött. Új lakhelyén sem szakmájának sem pedig szülőhazájának nem fordított hátat, így a helyi, magyar nyelvű lapokban publikálta megmentőnek szánt elképzelését. Ő eleve úgy gondolta, hogy a műanyaggyártás valójában tévút, és az iparnak inkább könnyűfémre, alumíniumra és magnéziumra van szüksége (igazát a Kádár-kori magyar alumíniumláz részben igazolta, néhány évtizeddel később). Úgy gondolta, hogy a magnézium lesz az uralkodó fém, mely a repülőgépipar és a robbanóanyaggyártás mellett az építőiparban is kulcsszerephez jut majd, a vasbetont is kiváltva. Ráadásul ebből a fémből Magyarországon rengeteg található, a magyar tengerben, a Balatonban!

Bár elsőre merésznek tűnhet az ötlet, hogy a legnagyobb tavunkra magnéziumforrásként tekintsünk, egyáltalán nem légből kapott az elképzelés. Az említett évben, vagyis 1945-ben már évek óta rendelkezésre állt a technológia, mellyel tengervízből – elektromosság felhasználásával – ki lehetett nyerni porformájú magnéziumot. Ma a világ kitermelésének tetemes része ilyen módon történik, elsősorban a Holt-tenger vizének felhasználásával. Ráadásul már az is köztudott tény volt abban az időszakban, hogy a Balaton vizének olajos érzete is a magas magnéziumtartalomnak köszönhető. Igény pedig bőven lenne akár ma is a kitermelésre, hiszen a könnyűfémipar egyik legfontosabb nyersanyaga éppen ez az anyag. Nem csak a repülőgépeknél használják, de a modern autókban is átlagban 45 kg magnézium található (a vízalatti fáklyákról, robbanóanyagokról és egyéb felhasználásokról nem is beszélve).

Ha létezik a technológia és a Balatonban sok a magnézium, akkor vajon miért nem álltunk még neki a kitermelésnek? A válaszhoz először is tisztában kell lenni azzal, hogy mennyi magnézium is van a Balatonban.

Magyarországon az ivóvizek magnéziumtartalma 25-82 mg/l. Vagyis literenként ennyi milligrammot tartalmaznak a magnézium valamilyen (ionok, stb) formájából. Ebben a tekintetben a magyar tenger valóban a sűrűbb régióban található a 54 mg/l mennyiségével. Ha ezt a sűrűséget megszorozzuk a tó 1,9 milliárd köbméteres űrtartalmával, akkor azt kapjuk, hogy a vízből 102,6 ezer tonna por alakú magnézium lenne kinyerhető. Ez elég tetemes mennyiség annak tudatában, hogy jelenleg e könnyűfém ára tonnánként 2000 dollár vagyis a tó habjaiba merülve nagyjából 66 milliárd forintban lubickolunk. Van azonban néhány bökkenő!

Egyrészt ez a mennyiség csupán egyetlen alkalommal nyerhető ki, hiszen a beömlő vizekben jóval kevesebb a magnézium. Ha tudjuk, hogy a világ összes kitermelése 1 millió tonna körül van évente, akkor látjuk, hogy egyetlen esztendőben tudnánk komolyabbat domborítani a teljes Balaton vízkészletének elektromos kezelése nyomán. Másrészt ez a sűrűség megmosolyogtatóan alacsony még a kitermelésre alkalmas vizekhez képest is, a hagyományos bányászatról nem is beszélve. Hogy értsük mit jelent mindez: az 54 mg/l azt jelenti, hogy a Balaton vizének 0,0054 %-a magnézium, míg a világ tengereinek Mg tartalma általában 0,14 %, ami 26-szorosa a magyar tengerének. Ám az olyan helyeken, mint a Holt-tenger, ahol valóban működnek magnézium lepárló üzemek a sűrűség 2,55 %, ami több, mint 470-szerese a Balatonénak. Ugyanannyi magnézium kinyeréséhez tehát ott elegendő 4,4 millió köbméter vizet feldolgozni, míg a Balaton esetében ehhez a már említett 1,9 milliárd köbméter kellene. Ugyanakkor létezik olyan víz itthon, amit már érdemes lehetne feldolgozni.

Magyarország a gyógyvizek országa, hiszen számtalan ilyen forrás található nálunk. A sok melegvízű forrás közül azonban magnéziumtartalom szempontjából kiemelkedik az igmándi keserűvíz, mely literenként 55 gramm ilyen anyagot tartalmaz. Ez bizony 5,5 százalékot jelent, ami több, mint a kétszerese a Holt-tenger idevágó értékének! Kétmillió köbméter igmándi vízből ki lehetne nyerni a már említett 100 ezer tonna körüli mennyiséget. Azonban már a gazdaságossági számítások esetében is sok mindennek kellene stimmelnie ahhoz, hogy mindezt megérje elkezdeni, és akkor még nem beszéltünk a várható brutális méretű környezeti károkról, amit a bányászat ilyen formája okozna.

Valójában Dévai Sándor számolócetlijén lehetséges, hogy jól mutatott a Balaton vizének magnéziummentesítése, a valóságban sem a pénzügyi, sem a természetvédelmi oldal nem fest valami fényesen. De azért egy 66 milliárdos medencében fürödni nyáron még mindig nagyon szórakoztató tudat…     


Kapcsolódó

Gigantikus harcsa akadt horogra, új időszakos balatoni rekord született

2011 óta nem ismert ennél nagyobb harcsafogás. - - Két méter és hatvan kiló feletti harcsát sikerült f
Elolvasom

Bakancslistás helyek a Balaton körül – Szent László templom, Pétfürdő

Ki ne hallott volna már innen-onnan a pétfürdői Nitrogénművek Zrt.-ről? A településsel kapcsolatos első ass
Elolvasom

Több napra elzárják Balatonfőkajárt az autósok elől, a helyiek parázs vitába kezdtek ennek kapcsán

A település vezetője a falu közösségi oldalán próbálta rövidre zárni a heves diskurzust, melyet elsősorban
Elolvasom