Bakancslistás helyek a Balaton körül – Szent Jakab-kolostor, Sáska

A Tapolcától 8 kilométerre fekvő Sáska műúton csak Zalahaláp felől érhető el. A zsákfalutól némiképp észak-keletre, a Felső-Szarvasvölgyben fekszenek a Balaton-felvidéki pálos építészet egy újabb ékkövének maradványai, melyek sajnos a rend szellemisége mellett társaik tragikus sorsában is osztoztak. A település irányából a piros jelzéssel ellátott turistaút vezet a kolostor romjaihoz, melyet egykor Szent Jakab tiszteletére avattak fel.

A Balaton-felvidék és a Bakony sajátos találkozási keresztmetszetében, valamikor a 13. század elején húzhatták fel az épület falait, melyeket bizonyos találgatások szerint a tatárjárás alatt rögtön le is romboltak és a kolostor elnéptelenedett. Egyes források úgy tartják, hogy a század közepe körül vehették birtokba a pálos rend szerzetesei, így lehet, hogy az első írásos emlék 1263-ból már jó állapotúnak deklarálja. Ez az elmélet magyarázza a pálosoktól nem megszokott, úgynevezett szentélytornyos templomépítést is.

Eredeti alapítója valószínűleg a környék településneveiben gyakran felbukkanó Keszi család egyik tagja lehetett egy 1307-ben keltezett dokumentum alapján. Pusztulását, megannyi hasonló intézménnyel és a térség falvaival egyetemben a török hódoltság évei hozták el. Annyit tudunk, hogy valamikor 1563 előtt hagyhatták el lakói. Az 1800-as években szentélytornya még állt, Rómer Flóris korabeli grafikáin is szerepel. Ez a torony egykor vastag diadalívszerű pillérekre támaszkodhatott, jóval szélesebb falakkal mint a hajóé vagy a szentélyé.

Részletes régészeti feltárása és állagmegóvása a Bakonyerdő Zrt. Monostorapáti Erdészetének kezdeményezésére indulhatott meg 2014-ben az ELTE BTK Régészettudományi Intézet hallgatóinak, illetve az erdészet munkatársainak részvételével. Az ásatások és az épület rekonstrukciója azonban jelenleg is zajlik, így minden évben újabb és újabb információkkal egészül ki a kolostor vakfoltokkal tarkított története.

Fotók: kiruccanasok.blogspot.com