Vászolyt az első ismert dokumentáció, a veszprémi egyház birtokait listázó oklevél 1082-ben említi, maga a templom pedig egy 1230-ból származó iraton szerepel először. Papjáról pedig már az 1333-34-es tized befizetése kapcsán is szól feljegyzés. A falu területe eleinte, a 12-13. században az Átyusz-nemzetség tulajdonában állt, de sok kézen megfordult, többek között a tihanyi és a bakonybéli apátság is birtokolta a török idők elérkezéséig.
A többségében szőlőműveléssel foglalkozó települést a törökök több ízben is feldúlták, ám az hosszabb-rövidebb hiátusok után mindig újjászerveződött. A Szent Kereszt tiszteletére átadott plébániatemplom utolsó ismert üzemeltetője a balatonfői alesperesség volt. Vagy az egyik török támadás, vagy Vászoly átmeneti elnéptelenedése miatt, de a 17. században már omladozó állapotáról írnak.
Az egykori imaház helye a pusztaszentegyházi dűlőn található. Első részletes régészeti feltárására 1962-ben került sor. Vászolytól Pécsely irányába tartva egy „Emlékkereszt” feliratú tábla jelzi a romokhoz vezető ösvényt. Az egyenes záródású szentély falmaradványai a kereszttől balra nehezen kivehetők a kevésbé szakavatott szemek számára, mivel a kevés fennmaradt romot is dús növényzet borította be az idők során.
Fotók: Google Maps