Bakancslistás helyek a Balaton körül – Császta középkori kikötő romja, Révfülöp

A Balaton északi és déli partja közti átkeléshez már a középkorban is Révfülöp és környéke volt a legalkalmasabb kikötési pontok egyike, noha akkoriban a tó mai állapotánál jóval mocsarasabb, zsombékosabb vízi világ lehetett. Ennek a vadregényes időszaknak a nyomai érhetőek tetten egy falmaradványban, mely a 71-es út mentén álló OMV benzinkút mögött lelhető fel.

A települést eredetileg csak Fülöp néven regisztrálták a korabeli iratok, melyek közül a legkorábbi, 1330-as keltezéssel, már említi a révet, ami aztán előtagként hozzá is tapadt a falu nevéhez az idők során. A környéken dúló török pusztítás a 16. század közepén a kikötőt is elérte. Egy 1541-es adóösszeírás már lakatlanul és felégetve írja le a községet.

A település életének újjászerveződése csak jóval később, a 18. században indult meg. A révforgalmat a helyi Bárány család tagjai indították újra 1752-ben. 1779-ben egy bizonyos Sághváry István épített révházat a ma ismert kikötőhöz vezető útvonalon, melyben nem csak családok leltek otthonra, de akkoriban egyedülálló fényképész műterem működött, sőt még egy lakatosműhelyt is berendeztek itt.

Akkoriban a két part közti közlekedés jobbára úgynevezett kötött hajókkal zajlott, melyeket gerendával erősítettek egymáshoz. Az út hozzávetőlegesen három órát vett igénybe és nem tartozott a kor legbiztonságosabb vállalkozásai közé, mivel ezek az ingatag tákolmányok utasaikkal könnyedén válhattak a hirtelen lesújtó bakonyi szelek áldozataivá. A sokadik ilyen szerencsétlenség után végül 1797-ben betiltották a vízi közlekedés ezen formáját, melyet palánkos komphajók váltottak fel.

Fotók: Google Maps