Egy római kori villagazdaság teljes eszközkészletére bukkantak Tapolca közelében

Az úgynevezett depólelet a Krisztus utáni 4-5. századból származik.

A Wass Albert Könyvtár és Múzeum a Pécsi Janus Pannonius Múzeummal szoros együttműködésben, Győrffy-Villám Zsombor régész alkalmazásával tavaly augusztus óta végez heti egy alkalommal, az idei évtől pedig heti 20 órában hivatalos régészeti munkákat Tapolcán – olvasható a tapolcaimedia.hu-n.

A Wass Albert Könyvtár és Múzeum a Pécsi Janus Pannonius Múzeummal szoros együttműködésben, Győrffy-Villám Zsombor régész alkalmazásával tavaly augusztus óta végez heti egy alkalommal, az idei évtől pedig heti 20 órában hivatalos régészeti munkákat Tapolcán és környékén. Az új vállalásnak az elmúlt fél évben már több értékelhető eredménye is volt, de arra a régészeti szempontból jelentős leletre, ami a napokban Diszelnél a földből előbukkant, arra nem mert volna előzetesen garanciát vállalni senki. Mindenesetre – ahogy azt Győrffy-Villám Zsombor és dr. Décsey Sándor a Tapolcai Média televíziós stúdiójának vendégeiként elárulták- hatalmas élmény volt 1600 év után megpillantani, feltárni, kézbe venni a múlt hosszú évszázadokon keresztül földben pihenő emlékeit.

“Zsombor tanácsára, megérzésére vonultunk ki a napokban Diszelbe, egy olyan helyre, amely jelenleg még nem hivatalos régészeti lelőhely” – árulta el dr. Décsey Sándor, a Wass Albert Könyvtár és Múzeum igazgatója, aki elmondta, hogy  Tapolca, illetve a környék régészeti szempontból gazdag bronzkori, római kori, középkori, honfoglalás kori tárgyi emlékekben.  Csak a tavalyi évben több, mint 200 ilyen tárggyal gazdagodott a múzeumi gyűjtemény- tájékoztatott az intézményvezető.  Ezúttal azonban a megszokottnál jóval jelentősebb és beszédesebb felfedezés hozta izgalomba a feltárás résztvevőit- derült ki a beszélgetésből.

Győrffy-Villám Zsombor régész szerint, a friss ásatás eredménye nem csak lakóhelyünk múltjának megismerése szempontjából jelentős, hanem a római kori élet mélyebb megismeréséhez is közelebb visz. “Egy úgynevezett depóleletet találtunk a 4-5. századból, tehát a római korból. Tudni kell, hogy a Krisztus utáni első századtól ezt a környéket alaposan átszőtték a kisebb önellátó, vagy a megtermelt felesleg által kereskedelemre is képes római villagazdaságok. Gyakorlatilag itt a tapolcai járásban nem tudnánk olyan települést említeni, amelynek nincs római kori előzménye. Mi most egy ilyen villagazdaság teljes eszközkészletét találtuk meg a föld alatt. Szinte már klasszikus régész történet, hogy péntek délután, mikor már mindenki indulna haza, akkor találjuk meg a legjobb leletet. Ezúttal hajszálpontosan így történt. Innentől egészen vasárnap naplementéig dolgoztunk azon, hogy ezt a leletegyüttest fel tudjuk tárni.”

Egy 2×2-méternyi területen, fél méternyi mélyen megtaláltuk többek között egy korabeli eke minden alkatrészét, elemeit. A gödörből előkerültek a valamikori faművesség, textilművesség eszközei, még a csontmarkolatok is épen fennmaradtak, de egy szép római kori bronzcsengő is megmutatta magát a napvilágnak. Ez a lelet együtt- öszességében 27-28 darab épen fennmaradt eszköz- rávilágítanak arra, hogy itt élő elődeink milyen sokoldalúak voltak. Akkoriban, egy-egy háztartás minden olyan munkát el tudott végezni, amihez a ma emberének szakemberekre van szüksége. Hasonló leletek kerültek elő más hazai területekről is, de a diszeli felfedezés azért mondható tudományos szempontból jelentősebbnek amazoknál, mert itt a kontextus, a pontos feltárási körülmény, a rétegtani rend is ismert. Ezek a tárgyak így további kiváló ismeretbeli adalékkal szolgálnak a 4. században itt élt emberek életvitelének megismeréséhez- tájékoztatott Győrffy Villám Zsombor.

“Szép és lélekemelő a terepi munka, de utána már a sokkal kevésbé izgalmas és romantikus irodai papírmunkára kell összpontosítani a felfedezőknek- tudtuk meg stúdiónk vendégeitől. Jelentés készül, ezeket elküldik a szükséges hivatalokhoz, bekerül a gyarapodási naplóba, a leltárkönyvbe, végül pedig kiállításon, vagy éppen egy tudományos publikációkban láthatjuk viszont a munka eredményét. A most előkerült vastárgyak egyébként azóta  restaurátorhoz kerültek, hiszen a részben konzerváló hatással bíró földalatti környezetből a szabad levegőre kerülésük mielőbbi állagmegóvást tesz szükségessé… “