A máig lenyűgöző, impozáns alkotást Padányi Bíró Márton püspök emeltette 1750-ben. Két kanonoki házat bontottak el, hogy a szobort megfelelő mennyiségű szabad tér övezze és méltó pompájában tündökölhessen. A formaterv és a kivitelezés Schmidt Ferenc és Walch Tamás kezének munkáját dicséri. Egyes vélekedések az 1713-ban avatott budavári Szentháromság-szobor párjaként aposztrofálják.
Az aranyozott vörösrézből megformált Nap csúcsdísz közepén a Szentlelket szimbolizáló galamb bontja a szárnyait. Alatta felhőtrónuson foglal helyet Isten és Krisztus. Az Úr jogart és országalmát, míg fia (szintén aranyozott vörösréz) keresztet tart a kezében. Az oszlopot számos szárnyakkal ábrázolt gyermeki angyalka (úgynevezett puttó) díszíti, kettő közülük koronát tart. Lejjebb Szűz Mária látható 12 csillagos, aranyló diadémával, akinek alakja egy földgömbön foglal helyet, melyet a Sátán jelképeként egy almába harapó kígyó fon körbe.
A Szűzanyát két szárnyas angyal övezi. A következő szinten Szent Márton és Szent Miklós püspökök, valamint Nepomuki Szent János szobrai állnak. Eggyel lejjebb pedig Szent István, fia Szent Imre, illetve Szent Flórián alakjai tűnnek fel. A szobrok közötti felületeket különböző díszítőelemek, domborművek, címerek, szalagok ékesítik. A püspöki címer felett latin szöveg olvasható, melynek magyar jelentése: „Az örök egy és hármas Istenség dicsőséges kultuszáért állíttatta Bíró Márton püspök 1750-ben”.
Fotók: veszpreminfo.hu