Egy tavaszi felütéssel indulunk. Az olvadó hótól és jégtől megduzzadt patakok, csermelyek csordogálnak délnek, hogy táplálják a magyar tengert. Már az első percben tudjuk, hogy a film az ökoszisztéma egy évét fogja felölelni, a téllel bezárólag. Ez az évszakkövető ciklikusság a műfajban nem új keletű, de annál ésszerűbb és ennél fogva ezúttal is jól áll neki.
A tartalomra, a narrációtól kezdve, a bravúros vágásokon át a képminőségig – a laikus szemlélő számára legalábbis – aligha akadhat panasz. Grandiózus víz alatti, éjszakai és drónfelvételek ízlésesen követik egymást bemutatva mind a tó élővilágát, mind geológiai történelmét. Részletesen érzékeltetve a természet építő és pusztító hatásának váltakozását. Lelki szemeink előtt lüktet, hullámzik az anyag az időn kívül. Egészen máshogy fogunk nézni például egy vörös homokkőből épült templomra ezután.
Az emlősöket tekintve, az embernek szerencsére csak cameo szerep jutott egy lábszár erejéig. A rivaldafény a vadmacskáké, ürgéké és vidráké. A show-t tőlük csak a madarak lopják el egy kicsit. Nyilván szelektálni kellett valamennyit a szemléltetett fajok között. 50 percbe képtelenség lenne mindenkit belesűríteni, de a relevánsabb rovarok, kétéltűek és halak életébe mind-mind bepillantást nyerünk.
A film nagyszerűségét a közönség egyöntetű elismerése mellett szakmai díjak sora is jelzi. Mindenkinek javasolt, aki a nyári Cornettók mellett, azért néha természeti egységként is gondol a Balatonra.
Nyitókép: port.hu