A balatoni nádaratást technológiai váltásra kényszeríti a klímaváltozás

A klímaváltozás miatt technológiai váltásra van szükség a balatoni nád aratásánál – állítja az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) amely az idei télen kísérleti nádaratást végzett másfél hektáron a Balatoni Limnológiai Kutatóintézettel együttműködve. A főigazgatóság az MTI megkeresésére közölte: az idén az 1200 hektárnyi balatoni nádasból mindössze 66 hektárt arattak le, háromféle kísérleti nádaratás keretében.

Tájékoztatásuk szerint a februárban zárult balatoni nádvágási szezonban az illetékes Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság 67 mederkezelői hozzájárulást adott ki – a Balaton-felvidéki Nemzeti Park hozzájárulásával -, a korábbi évekéhez hasonló nagyságrendű, 66 hektárnyi területre. Ennek kevesebb, mint felén haszonnád vágása zajlott, míg a többi részen többségükben önkormányzatok, szervezeteknek, magánszemélyek kérésére adták ki az engedélyt, akik saját ingatlanjaik előtti mederterületen kívánták a nádast megújítani, saját költségükön.

Szakértők szerint a vízminőségvédelmi szerepet is betöltő balatoni nádast a kellő megújulása érdekében 3-4 évente aratni kellene, de évek óta a kívánatos területnek csak a töredékéről sikerül levágni a nádat.

Az OVF rámutatott: a klímaváltozás miatt már nem nagyon van lehetőség a hatékony nehézgépes, jégről történő nádaratásra. Ezen kívül – a balatoni nádgazdálkodásra vonatkozó természetvédelmi szabályok szerint – csak kézi munkagéppel lehet nádat vágni, azt is csak 20 centiméternél kisebb vízborítottságú területeken. Ez viszont nem hatékony, ha pedig csónakból végzik, balesetveszélyes is – jegyezték meg.

A vízügy a helyzet megoldására saját forrásból indított az elmúlt télen másfél hektáron kísérleti nádaratást a Balatoni Limnológiai Kutatóintézettel együttműködve, háromféle technológiát alkalmazva. Siófok, Zamárdi, és Balatongyörök partszakaszain három mintaterületen végeztek motoros kézi kaszákkal, gumihevederes munkagéppel, illetve egy megbízott vállalkozó közreműködésével Truxor munkagéppel nádaratást a vízügy munkatársai.

A kipróbált technológiák alkalmasságát legalább egy éves monitoringot követően lehet csak megállapítani – jelezte a főigazgatóság. Főként abból, hogy mennyire sérültek a rizómák, azaz a nád gyökerei, és mennyire fog megújulni a nádas az aratást követően.

Az OVF tájékoztatása szerint a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság a legutóbbi nádvágási szezonban balatoni vízminőségvédelmi nádaratási célra mintegy 6 millió forintot fordíthatott. A jövőben klasszikus nádarató gép beszerzését nem tervezik, viszont az igazgatóság eszközparkjának bővítését egy könnyű, kétéltű, önjáró Truxor munkagéppel igen – jelezték.

A főigazgatóság válaszában kitért arra, hogy a nádaratást akadályozzák a nádasban megbújó, illegális víziállások és bejárók, amiket a legtöbb esetben csak levegőből, drón segítségével lehet észrevenni. A kísérleti nádaratásra kijelölt területen 3 stég eltávolítására került sor. Az engedély nélküli létesítmények felkutatása és eltávolítása nem csak költség-, de időigényes feladat is – hangsúlyozták. Az illegális víziállások felszámolása a rendelkezésre álló kapacitás függvényében folyamatosan zajlik a tó teljes partszakasza mentén – tették hozzá.

A főigazgatóság kérdésre válaszolva közölte azt is, hogy a fokozott és folyamatos ellenőrzésnek, valamint a természetvédelmi hatósággal való szoros együttműködésnek köszönhetően a nádirtások száma visszaszorulóban van.