A fekete törpeharcsa (Ameiurus melas ‒ Rafinesque, 1820) Észak-Amerika középső és keleti részén őshonos halfaj. Európába a 19. század végén került át, Magyarországra 1980-ban telepítették be Olaszországból. Mivel vizeink környezeti adottságai megfelelőek számára, gyorsan elterjedt, és mára az ország teljes területén jelen van. Rendkívül szívós, jól tolerálja az alacsony oxigénszintet és a jelentősebb hőmérsékleti ingadozásokat.
A fekete törpeharcsa mindenevő, a magoktól kezdve a rovarokon, rákokon át az élő vagy döglött halakig mindent megeszik. Szaporodási, életmódbeli és táplálkozási sajátosságai miatt gyorsan kitölti a megüresedő élettereket, ezzel kiszorítja az őshonos halfajokat. A horgászok számára is ez okozza a legfőbb problémát: ahol elterjedt a fekete törpeharcsa, ott a ragadozó halak horgászata nehézkes, 10 kapásból 9 a törpeharcsáé, mellette süllőt fogni szinte esélytelen. A kifogott egyedeket tilos visszadobni a Balatonba.
Bár húsa jóízű, kis mérete és nehéz tisztíthatósága miatt csak kevesen állnak neki a törpeharcsa pucolásának. A hát- és oldalúszóiban található hegyes tüskét a vízből való kiemelésekor kimerevíti, és akár kisebb sérülést is okozhat vele. A fekete törpeharcsa 2022 júliusában az Európai Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok listájára is felkerült.