A nád királysága – A Kis-Balatonról cikkezett a National Geographic

A Kis-Balaton elsősorban nyugodt, meghitt hangulatáról vált híressé és kedveltté, ezt az atmoszférát pedig a nagyobb állóvizi testvérétől szeparált, vibráló növény- és állatvilág teremti meg. A vadregényes nádvilágba betekintve, egy egészen sajátos mikrokozmosz tárul fel előttünk, melyet most a National Geographic vett jobban szemügyre.

„Ez a terület valaha a Balaton-vidék legelhagyatottabb, legnehezebben hozzáférhető része volt. A XVIII. század végéig nem tettek különbséget a Kis-Balaton és a Balaton között, ugyanis ez a terület valamikor még a tó öble volt” – írja Cholnoky Jenő: Balaton című könyvében.

A Kis-Balaton név először egy 1805-ös térképen jelenik meg, később pedig rendszeresen így nevezik a Balatonhídvég és Fenékpuszta közötti öblöt.
Az akkor még érintetlen területen élő madárvilág lakói között nagy számban éltek kócsagok. A 19. században a terület nagy része a Festetics uradalomhoz tartozott, ebben az időben előírták a kócsagtollak gyűjtését. A dísztollakat fejedelmek, főnemesek, később hölgyek viselték kalapjukon. A tollaknak a madarak násztevékenysége idején van szerepük, így érthető, hogy miért csappant meg akkor az országos kócsagállomány. A tollgyűjtés eredményeként a nemes kinézetű madarak száma vészesen megfogyatkozott. Az első világháború idejére 25 egyedre csökkent a magyarországi állomány. Ideje volt tehát tenni valamit. A Magyar Ornitológiai Központ akkori titkára, Vönöczky Schenk Jakab 1918-ban, a kócsag hajdani és jelenlegi fészkelőtelepeiről szóló tanulmányában megkongatta a vészharangot. A németül is megjelent cikknek akkora visszhangja volt, hogy a holland madárvédő egyesület a magyarországi veszélyeztetett kócsagállomány megmentésére gyűjtést indított a holland madárvédők között.

„Ezekkel az adományokkal, amelyeket hazai gyűjtések is gyarapítottak, elértük azt, amit a békebeli jómódú hazában sem tudtunk elérni, hogy a kisbalatoni kócsagtelepet állandó őrizet alá helyezhettük kócsagőr alkalmazásával, aki jelenleg is betölti ezt az állást, most már a Földmivelésügyi Minisztérium alkalmazottjaként” – írja Vönöczky Schenk Jakab: Visszaemlékezés a Magyar Királyi Madártani Intézet 50 éves múltjára című cikkében.

A támogatások eredményeként 1922-ben munkába állt Gulyás József vörsi halászgazda, aki a kis-balatoni kócsagtelep első fizetett természetvédelmi őre lett. A kócsagőrök munkája során megszűnt a tollgyűjtés és a fészkelőállomány is lassan szaporodásnak indult, mára  3600 – 5500 párra becsülhető a számuk. Később a magyar természetvédelem címermadara lett, természetvédelmi területen láthatjuk az ovális kék színű táblát a kócsaggal.

A Kis-Balaton 1951-ben vált természetvédelmi területté, 1975-től a Ramsari Egyezmény hatálya alá tartozik, így már nemzetközi jelentőséggel is bír, 1997 óta pedig az akkor alakult Balaton-felvidéki Nemzeti Park része.

„A Kis-Balaton sűrű nádasa és mocsaras vízinövény-szövedéke úgy működik, mint egy szűrő – mondja Tóth Viktor, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet munkatársa. A víz átmegy a vízinövények és nád között, de lelassul. A Zala folyóban lévő szennyezőanyagok, mint a foszfor és a nitrogén kiülepedik belőle, így nem kerül be a nagy tóba”. A szakemberek azonban nem dőlhetnek hátra, hogy  a Kis-Balaton elvégzi a tisztító munkát, az éghajlatváltozás miatt új jelenségek bukkantak elő, és ezek miatt újra és újra át kell gondolni , hogyan működtessék ezt a rendkívül bonyolult ökológiai rendszert.

A 146,6 négyzetkilométeres védett területet elsősorban madárvilágáról ismert, ám az élőhely mozaikossága óriási fajgazdagságot mutat, elsősorban a vizes élőhelyekhez kötődő élőlények számában. A gazdag hínárnövényzet, a hatalmas kiterjedésű nádasok, gyékényesek és sásosok, mocsár- és láperdők mellett mocsárrétek, kaszálórétek, valamint bokorfüzesek, fűz-nyár ligetek, égeresek és tölgyesek fordulnak elő.

A vízben számos gerinctelen faj találja meg életfeltételeit, így csigák, piócák, rovarok is. Egyik legbecsesebb a védett lápi álarcos-szitakötő (Leucorrhinia pectoralis). Halakban is bővelkedik a víz, messze földön híres például nyurgaponty-állomány (Cyprinus carpio carpio m. hungaricus). A fokozottan védett és veszélyeztetett lápi pócból (Umbra krameri) is sok úszkál itt, ám a frissen betelepült versenytársa, az amurgéb fenyegeti a túlélését. A kétéltűfauna is igen gazdag, élnek itt gőték, békák, de megfigyelhetünk siklót és mocsári teknőst is.

Emlősállataink közül a legjellemzőbb a kiválóan úszó vidra (Lutra lutra), melynek jelentős állománya él a Kis-Balatonon. Szintén a vizek mentén él a hermelin (Mustela erminea), mely faj télen fehér bundába öltözik, csak farka vége fekete, a nádasokban pedig már az aranysakál is tanyát vert.

Egy különleges élőlényről azonban még tegyünk említést! Éjszaka többféle cickány is tevékenykedik a sűrűben, köztük a Miller-vízicickány. Czabán Dávid biológus a hangjukat tanulmányozta a területen és laboratóriumban. Ezen miniatűr emlősöknek testméretük miatt nagyon spórolniuk kell az energiájukkal. Ennek ellenére az értékes erőforrásaikat arra is használják, hogy folyamatosan halk hangokat adnak ki. Vajon miért? – tette fel a kérdést doktori kutatása során Czabán Dávid. Elképzelhető, hogy a denevérekhez hasonlóan a tájékozódásban játszik szerepet. Rejtélyes útjaik során a nagyobb tárgyakról visszaverődő hang segíthet nekik a sötétben.

A Kis-Balaton a Balaton-felvidéki Nemzeti Park része, a fokozottan védett területek, így a Diás-sziget meglátogatása is kizárólag szakvezetővel lehetséges. Kiemelkedően gazdag élővilágának védelme és az érzékeny terület terhelésének csökkentése érdekében épült Fenékpusztán egy, a modern kor emberét kiszolgáló, multifunkciós látogatóközpont. Innen indulnak a szárazföldi és a kenus kirándulások a Tüskevár hangulatát idéző Diás-szigetre, és az exkluzív, madármegfigyelő szakvezetések is. A nemzeti park szakemberei elmondták, hogy védettségi igazolvánnyal ismét részt lehet venni a Nemzeti Park programjain, így újból lehet sétálni a látogatóközpont füves területein, ahol informatív táblák segítségével ismerkedhetünk a természeti értékekkel és érdekességekkel.