A szállodaiparon belül külön kell választani a vidéket és Budapestet, mivel jókorák a különbségek. Ez jellemzően abból adódott, hogy Budapesten a nyitás lényegesen később kezdődött meg a külföldi fő küldőpiacok irányába, ráadásul differenciáltan, a különböző országokkal megkötött kétoldalú egyezmények formájában, és csak ezt követően jött létre megállapodás az Európai Unióval. Nemrég viszont már megszületett az a jogszabály is, amely meghatározza, hogy milyen módon és feltételekkel jöhetnek a NATO-tagországokból, ami az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok miatt volt fontos döntés. Ez az augusztusi forgalmat már segítheti, hiszen szinte már ott álltak a turistabuszok és a szállodahajók a határon, és várták, hogy jöhessenek. Az eltérő szabályozási környezet hatására másként alakult a két piac. Vidéken biztos, hogy nagyon erős, minden idők legjobb három nyári hónapja volt mindenhol, ahol ki tudtak nyitni, és volt elegendő számú munkaerő. Azoknál a szállodáknál, amelyek elbocsátották a dolgozóikat, az újranyitás eleve nehéz volt, és nem is ment gyorsan. Ahol azonban megtartották a csapatukat, és – ugyan nem zökkenők nélkül – el tudtak indulni május elején, viszonylag hamar egy értelmezhető, nagyjából 60 százalék körüli foglaltságot tudtak elérni – fogalmazott a Világgazdaságnak a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének nemrég megválasztott új elnöke.
Baldauf Csaba abban bízik, hogy totális lezárás többé nem fordulhat elő. . Nagyon fontos, hogy nyitva tudjanak maradni, mert ha nem, az már tényleg elhozhatja az ágazat végét. Mielőbb egyértelműsíteni kellene a kormány részéről az üzenetet, hogy a folyamatos, kontrollált nyitva tartás a cél. Ez az üzemeltetőknek és a dolgozóiknak is fontos, hogy ne legyen bizonytalanság, ne azon agyaljon mindenki, mi lesz szeptemberben, októberben vagy később. Létkérdés, hogy az ágazatban maradók ne menjenek el, de a bizonytalanságra nehéz egzisztenciát alapozni – hangsúlyozta.
Szerinte tipikusan az új, kisebb szállodák lehetnek veszélyben, amelyeknek még nem volt meg a piacuk. Azoknál a szállodáknál is nagy gond lesz, ahol a tulajdonos nem járt el kellő óvatossággal, kivette a pénzt, nem fejlesztett, a humán erőforrással sem foglalkozott kellő mértékben. A nagy nemzetközi brandekhez, a nemzetközi láncokhoz tartozó házakról nem hiszi, hogy térdre rogynak, ott tetemes tartalékok vannak. Elképzelhető, hogy a nagyobb szállodaipari vállalatok között lesznek vásárlások, átvételek annak érdekében, hogy egyes cash flow-kon javítsanak.