A néhol Hamvas-hársnak is nevezett egyedet a 20. század talán legnagyobb hatású magyar gondolkodója, filozófusa, Hamvas Béla a Fák című esszékötetében a heroikus jelzővel írja le. Nem csoda, hiszen a fa a hatalmas kősziklákkal vívott csendes, de eposzi küzdelmet az életben maradásáért. A saját korában méltatlanul alulértékelt és marginalizált szerző könyvében részletesen taglalja a háromtörzsű hárs történetét, mely minden bizonnyal az ottjártakor bontakozhatott ki lelki szemei előtt.
“…Gyökereivel az alsó kövekbe megkapaszkodott és elkezdte a sziklát nyomni fölfelé. Amelyik kő útjában állt, azt megrepesztette. Két helyen, közvetlenül a törzs mellett, asztalnagyságú tömbök zuhantak rá. A Fa rájuk borította a kérgét, rájuk ömlött, mint az élő láva, és a két tömböt egyszerűen megette. Az alatta levő köveket szétmorzsolta úgy, hogy gyökereivel átölelte őket és szorította, mint az óriáskígyó, míg a kövek megfulladtak, vagyis darabokra omlottak, évekig tartó halálos szorításban kinyomta belőlük az ellenállást…” – írja Hamvas a koloskai hársról a Fákban.
A monumentális kőtömbökkel szinte teljesen eggyé fonódott, majdnem kétszáz esztendős fa mellett egy padot, illetve egy információs táblát is telepítettek az elmúlt évek során. Ki tudja? Talán egyszer a jövő egy másik nagy gondolkodóját is inspirációra sarkallja majd, aki gyanútlanul csámborog a Koloska-völgy sziklás ölén.