Bár a szebb napokat is megélt templomról sajnos nem maradtak fenn írásos feljegyzések, Árokfő falva egy 1353-ban keltezett dokumentumon szerepel először, mint a veszprémi káptalan birtokának egy része. Akkoriban az egyház nemesei éltek itt örökös jobbágyaikkal. Az irat egy kissé kacifántos örökösödési nyilatkozat, mely egy Elena nevű, elszegényedett özvegyasszonyról emlékszik meg, aki egy utód nélküli jobbágy telkéhez jutott hozzá így korábbi szolgálatainak jutalmaként, persze néhány kritérium társaságában. A települést itt Arukfeu-ként említik.
Egy későbbi, 1413-as okmány tulajdonképpen egy vádirat, amely egy szándékosan meghiúsított nyulászatról, illetve csoportos támadásról szól. Annyit tudunk, hogy a község 1588-ban még saját malommal is rendelkezett, ám kisvártatva, még a török hódoltság ideje alatt teljesen elnéptelenedett, épületei pedig pusztulásnak indultak a környék két másik Árpád-kori falvához, Szentbereckfához és Szent Balázs falvához hasonlóan.
A templom a feltételezések alapján valamikor a 13. század során épülhetett. Egykor 12-15 méter hosszú, valamint 6-7 méter széles lehetett, szentélye az évszázadok alatt teljesen beomlott, mára falaiból mindössze 2 méteres csonkok maradtak. Csak találgatni tudunk, de minden valószínűség szerint szintén a török korban, a faluval együtt pusztult el. Állapota kimondottan elhanyagolt, részletes feltárása gyaníthatóan még mindig várat magára.