A kápolna építése egy lelkes Bács-hegyi szőlősgazda – egyébként pápai lakos – Paraicz Ferenc nevéhez fűződik, aki többedmagával, a hegy többi szőlőbirtokosával építtette 1774-ben. Avatása Szűz Mária nevenapján történt, a környék hasonló építményeitől eltérően, melyeket a bor és a termés védőszentjeinek volt szokás felszentelni.
Valaha egy középkori település házai sorakoztak erre, ám Bács falváról csak a török hódoltság idejéig lelhetőek fel korabeli dokumentumok, így feltételezhető, hogy Balaton-felvidéki településtársainak sorsára jutott és a harcok során néptelenedett el valamikor a 16. században, utána pedig nem épült újjá, csak szőlőhegy formájában.
Az egykori falu nevét ma már csak egy dűlő őrzi a szőlőhegyen, ám annak kápolnája, ez a letisztult berendezéséről, egyszerű kialakításáról ismeretes félköríves szentélyzáródású, bádogtetős kis templom még ma is helyszíne ünnepi miséknek, bár igaz, hogy évente csak két alkalommal.