Brusznyai Árpád az alföldről származott. Többek között bécsi tanulmányai után Budapesten, illetve a váci székesegyház kántoraként is tevékenykedett. Az ’50-es években bátyja, József katolikus papként internálótáborba került, édesapját pedig bebörtönözték. Az 1956-os forradalom kirobbanásakor Veszprémben dolgozott gimnáziumi tanárként.


Hamar a felkelés helyi vezéralakjává nőtte ki magát, ahogy az események haladtak. Agilis tanítványaiból forradalmi csoportot szervezett, de szigorúan távol tartotta őket a fegyveres konfliktusoktól. Annak ellenére is koncepciós perbe fogták, hogy a jogszerű felelősségre vonás mellett kiállva, több helyi ÁVH-st mentett meg a lincseléstől. Először „csak” életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, majd a döntést kötél általi halálra módosították. Ügyében még Kodály Zoltán is próbált közbenjárni, ám mindhiába. Brusznyait 1958 elején felakasztották.


A forradalom mártírja 1953 és 1957 között élt a veszprémi Csikász Imre utca egyik lépcsőházában, aminek homlokzatán egy plakett emlékszik meg a vértanú életéről. Az emléktáblát a mai napig mindig koszorúk díszítik. Brusznyai neve olyan szorosan eggyé nőtt Veszprémmel, hogy a város egyik legfrekventáltabb utcáját is róla nevezték el a centrumban, illetve egy hatalmas emlékművet állítottak a tiszteletére a Megyeházával szemben.
Fotók: balaton.hu