A barlangot langyos és meleg karsztvizek vájták a fődolomit és homokkő felületbe, ahol a két kőzetréteg találkozik egymással. Belső szintkülönbsége, a legmagasabb és a legmélyebb pontja között 12 méter. A falait alkotó homokkő az idők során vastag rétegben kvarcittá alakult hő és nyomás hatására. Gyakoriak a gipszképződmények és a kék, piros és fekete színekben pompázó hematit, de az 5-10 centis limonitcseppkövek sem mennek ritkaságszámba.
A relatív páratartalom 100% és a szén-dioxid koncentráció is magas, akár 4,1%-os is lehet. A hőmérséklet a magyar barlangokban mért átlagnál magasabb, 12,5 és 12,8 Celsius fok között mozog. A járatok hossza összesen hiába adja ki a 3300 métert, a barlang két legtávolabbi pontja, kelet-nyugati tengelyen csak 146 méterre fekszik egymástól.
1930-ban egy kútásás közben fedezték fel véletlenül. Rozlozsnik Pál, geológus, paleontológus és bányamérnök egy 1931-es kéziratában olvashatunk róla először. A barlang alapvetően zárva tart. Látogatásához a Balaton-felvidéki Nemzeti Park engedélye és barlangászati gyakorlat szükséges.