Bakancslistás helyek a Balaton körül – Csobánci Rossztemplom

Negatív felhangokkal megtűzdelt, beszédes neve ellenére a hivatalosan Gyulakeszihez tartozó Csobánci Rossztemplom egyike a Balaton-felvidék fennmaradt Árpád-kori építészeti emlékeinek és a környéken egyedülálló módon még a török megszállást is túlélte.

Valaha a vulkanikus hegy oldalában egy Csobáncszög nevű falu állt, aminek lakói elsősorban szőlőtermesztéssel foglalkoztak. A templom ezen település hitéletének volt a központja. Keletkezéséről mindössze annyi ismeretes, hogy valamikor a 13. században épült. Csobánszög az idők során gazdasági virágzásnak indult, még úgynevezett oppidum, azaz mezővárosi rangot is szerzett magának.

A település a Balaton-felvidék számtalan falvával ellentétben nem a török korban, hanem századokkal később, feltehetően egy kudarcba fulladt osztrák ostrom során égett le és néptelenedett el az 1700-as évek elején. A víz ebben a magasságban nem volt biztosítható akkortájt, így a lakosság zöme a közeli Diszelbe (ma Tapolca-Diszel) telepedett át. Ezután szőlőstelkeket létesítettek a területen, a templomot gazdasági épületként használták, de a szocializmus alatt borospince funkciót is ellátott.

A félköríves szentélyű, egyhajós kőtemplomot ma növényzettel benőve leljük a csobánci vár felé vezető út szélén, amely egyben az Országos Kéktúra ösvénye is. Diszelről a temető irányából közelíthető meg a zöld turistajelzésen. A magaslatról a Tapolcai-medence északi része, a Halápi-hegy és Hegyesd jellegzetes csúcsa vehető remekül szemügyre.