A templom feltételezhetően a 12-13. században épülhetett. A falu lakosságát többségében nemesek tették ki, akikhez a végvárakból leszerelt és ezáltal nemesi ranghoz jutott katonák, valamint családjaik csatlakoztak a török idők után. Ez nagyban hozzájárult a lutheri reformáció tanainak elterjedéséhez, melyek valószínűleg vándor prédikátorok megjelenésével léptek be a község hitéletébe. A gyülekezet első ismert vezetője egy Köveskuti Gergely nevű lelkész volt.
A 18. században sorozatos felújításokon és átalakításokon ment keresztül. Az 1848-as szabadságharc leverése után a misék létszáma akkorára duzzadt, hogy sokszor gondot okozott megoldani, hogy mindenki beférjen a templomba. A ma is használatban levő szószékoltárt Török Mihály, veszprémi asztalosmester készítette 1837-ben.
Az egykor román stílust viselő templom múltjára akkor derült fény, mikor egy 1957-es újravakolás alkalmával rábukkantak a befalazott központi kapura és a lőrés ablakaira. Az évszázadok alatt lezajlott folyamatos karbantartásnak, törődésnek és renovációnak hála az épület szerkezete most is viszonylag jó formában van, annak ellenére, hogy finoman szólva sem mai darab.