A csárda falait 1728-ban húzták fel. Kőkerítéssel határolt udvarán gémeskút és kocsiszín található. A nyílászárók kereteit igazi, autentikus rezi homokkőből faragták. Északi oldalára egyáltalán nem tettek ablakot, így óvva az épületet az északról érkező fagyos szelektől. A ház keleti végén volt egykor a kamra és szintén innen nyílt ajtó a padlásra és a pincébe is.
A belső teret, az ivószobát búbos kemence melegítette a hidegebb napokon, mennyezetét pedig a klasszikus paraszt építészet jellegzetes gerendái tartják. Itt egy titkos zárható helyiség, egy úgynevezett kármentő is funkcionált, amely a csapost és az árut hivatott megmenekíteni a szeszgőztől túlfűtött betyárok hedonista pusztításától.
A csárda (bár a koronavírus miatt épp zárva tart, de békeidőben) ma is üzemel és szerteágazó történelmi és kulturális relevanciája miatt műemléki védelmet élvez. Az Országos Kéktúra egyik pecsételő állomása. Üzemeltetői, amennyire csak lehetséges igyekeztek megőrizni az eredeti állapotokat. A falakat a betyárok eredeti körözőlevelei, korabeli lőfegyverek és egyéb relikviák díszítik.