A térség falvait a honfoglalás után Kál horka népe birtokolta, akikről a tulajdonjog az Árpád-házra szállt át. Herend vadászkutya tenyésztésről lett ismeretes akkoriban. A 14. század elején Wittelsbach Ottó három környékbeli falut – Tagyont, Szentjakabfát és Herendet a veszprémi püspök számára ajánlotta fel.
Ezután Herendet elsősorban egyházi nemesek lakták, többek között a veszprémi püspöki vár őrzői, jobbágyaikkal kiegészülve. Valamikor a 16. század közepén a portyázó török hordák kétszer is felgyújtották a falvat. Az utolsó dokumentált említés egy 1627-es adóösszeírás, ami után véglegesen elpusztult.
A veszprémi püspökség a falu feldúlt területét csicsóiaknak adta bérbe, 1756-ban pedig engedélyt is adott nekik szőlőtelepítésre a helyszínen. A templom maga a fennmaradt írásos emlékekben nem szerepel, de minden bizonnyal egy egyenes szentélyzáródású, keletelt épület lehetett.