A város nevezetességének számító imaházat a régi temető egy családi kriptájára építtette Körmendy Lajos földbirtokos és gyógyszerész 1856-ban. A legtöbb dokumentum ezt az évszámot támasztja alá, de egyes források 1891-et is említenek. Körmendy az alapító okiratban deklarálja a kápolna nyilvános funkcióját, amely szerint az istentisztelet céljára “örök időkre használható”. Az épület fenntartására még egy alapítványt is létrehozott és e célból 1000 forintot kötött le a Boglári Takarék Pénztár egyik fiókjában. A filantróp gyógyszerész 1897-ben hunyt el és földi maradványait a kápolna sírboltja őrzi.
1966 fontos mérföldkő volt a katolikus szentély történetében, ugyanis ebben az évben figyelt fel remek adottságaira Galántai György képzőművész, aki a Veszprémi Egyházmegyei Hatóság és Czövek Jenő plébános áldásával 1968-ban 15 éves bérleti szerződést kötött a templom művészeti célokra történő felhasználására. Ekkor vált egyfajta alternatív műteremmé és fontos képzőművészeti gócponttá azon alkotók számára, akik a szocialista standardekhez nem igazán idomultak. Az államhatalom persze hamar rávetette fürkésző szemeit az újdonsült kulturális találkozóhelyre és pár éves virágzása után be is záratta azt.
Az egykori temető és környéke 2012-ben és 13-ban esett át a legutóbbi vérfrissítésen, amelynek során Szent Erzsébet Emlékpark névre keresztelték át a területet és így vált az a boglári séták közkedvelt helyszínévé. A kápolna a mai napig látogatható, de már csak a nyári időszakban, júniustól augusztus végéig.