Sényét az első ismert írásos emlék a 13. században említi. A falu neve feltehetőleg egy személynévből ered, amely ‘balkezest’ jelent. Több nemesi család kezén is (köztük a Báthoryakkal és a Zrínyiekkel) megfordult a terület birtokjoga és még a török is adóztatta a 150 éves hódoltság alatt, ám szerencsés, zárt földrajzi fekvése miatt viszonylag épségben vészelte át a történelem viharosabb időszakait is. A lakosság a 19. század közepén volt a maximumon, ám ez ekkor is csak 150 főt jelentett.
A kucsma formájú ökumenikus kápolnát Vadász György, Ybl Miklós-díjas magyar építész tervezte Szilágyi István kérésére. A párját ritkító panoráma valóban nem okoz csalódást: a dús, zöld zalai lombok között feltűnik egy erdei kőbánya, a rezi vár maradványai és a sztúpa is a környező dombság megnyugtató ölelésében.
A jelenleg magánemlékműként számontartott objektum a település felől autóval, biciklivel és gyalogszerrel egyaránt könnyedén megközelíthető, de akár a szomszédos Zalaszentlászló irányából is nekivághatnak a kalandosabb kedvűek az Aranypatak Vendéglő mellett haladó hegyi úton.