Patkó Bandi alakja a Dél-dunántúli, elsősorban somogyi folklór mondáiból és dalaiból sejlik fel a 19. század végéről, illetve a 20. elejéről. Annak ellenére, hogy Krúdy Gyula Valakit elvisz az ördög című regényében is megjelenik, a karakter minden valószínűség szerint kitalált, a róla szóló legendák valójában több híres, korabeli betyár történeteiből kölcsönöznek elemeket.
Egyes teóriák szerint viszont Patkó Bandi és Patkó Pista a valóban létezett Tóth fivérek álnevei voltak, akiknek kopjafáját egy terebélyes fenyő alatt őrzi a nyimi temető. A haramiaként tevékenykedő testvérpáron 1862-ben ütöttek rajt a csendőrök a Nyimet határoló egyik erdőben, valószínűleg innen ered a csaknem két évszázadot megélt fa elnevezése is.
A hatalmas, méltóságteljes fenyő 13 méter magas, törzsének kerülete pedig 276 centiméter volt. 2012-ben sajnos elszáradt, ám tekervényes ágrendszerét még sokáig csodálhatták volna az arra járók, ha 2019-ben nem gyújtják fel. A másik somogyi Patkó-fa, egy majd 7 méteres törzskerületű, 30 méteres koronaátmérőjű kocsányos tölgy maradványa Barcson található. 500 éves kora körül, 2019-ben azonban szintén leégett az egyik odvába helyezett mécsestől.