Valaha a falu kustányi fele is két részből, Egyházas- és Alsókustányból állt. A történészek által feltárt középkori dokumentumok először 1256-ban tesznek említést az előbbi plébániatemplomáról a Zala-folyó egy szigetén. De előkerültek feljegyzések, melyek Kustányt, mint búcsújáró helyet írják le. Ez megerősíti azt a feltételezést, hogy a templom ekkor már állt.
A török sereg persze ezt a templomot sem kímélte, így állapota a 16. században jelentősen leromlott, ám a 18. században szerencsére teljes renováción esett át. Az egyhajós, alapvetően gótikus, téglafalazatú épületen később barokk stílusú változtatásokat is eszközöltek. A híres régész, Rómer Flóris a 19. század második felében már csak kiásott gödröket talált az alapfalak helyén, melyeket valószínűleg árvízi töltésként hasznosítottak újra.
Ma sem tisztázott teljesen, hogy tartozott-e hozzá kolostor, egy bástya nyomait viszont felfedezték, így valószínű, hogy erődítményként is szolgálhatott valamikor (minden bizonnyal a török időkben). A megmaradt tornyot végül egy heves szélvihar szaggatta szét 1962 tavaszán, melyhez a téglák korábbi elhordása is hozzájárulhatott.