A templom a 217 méter magas Sabar-hegy északi lejtőjének alján épült valamikor a 13. században. A korabeli dokumentumok alapján ekkor Káptalantóti területén három különböző falu állhatott: Bács, Alsótóti és Felsőtóti. A templom a legtöbb feltételezés szerint az utóbbi településnek lehetett az imaháza. Mint megannyi Balaton-felvidéki társa, Felsőtóti is a török időkben üresedett meg és valószínűleg templomát is ekkor érte el a vég.
Békefi Remig egyháztörténész eképpen ír a maradványokról A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban című, 1907-ben publikált munkájában:
“Káptalan-Tóti határában a Sabár hegy alatti templomrom keletelt. A szentélyt dongaboltozat fedte. Az apsis keleti részén csúcsíves ablak nyomaival. Anyaga terméskő.”
Felsőtótiról 1600-ban esik említés utoljára. A Sabar-hegyivel ellentétben Alsótóti templomát újjáépítették a török portyázások lecsengése után, Bács település pedig beleolvadt Káptalantótiba. A templomromot évszázadokig sűrű bozót borította, csak télen volt látható, ám a közelmúltban remekül kicsinosították a környékét, így ma már szerencsére egy bájos kis tisztáson várja az erdőjárók látogatását.