A repülőtér építése még 1938-ban vette kezdetét, de a területet már a szovjetek betonozták le a második világháború után. 1951-re került teljesen orosz irányítás alá a leszállópálya, akik a korabeli legfejlettebb harci repülőket, JAK-19-eseket és MiG-15-ösöket telepítettek ide. A ’60-as években részben ismét magyar fennhatóság alá került, amikor a 87. Bakony helikopterezred vette birtokába az egyik felét.
A szovjetek egy csapata viszont Szentkirályszabadján maradt, akiknek (javarészt magyar állami beruházásokból) külön katonavárost húztak fel, ahová a be- és kilépést is szigorúan ellenőrizték. A magyarok hivatalosan nem léphettek be ide, az oroszok közül pedig csak a tisztek és családtagjaik hagyhatták el a gigantikus laktanyát. Valóságos autonóm mini-városállamként működött ez a terület saját mozival, színházzal, könyvtárral, iskolával, óvodával, valamint csirke- és sertésteleppel, amelyekhez még saját húsfeldolgozó üzem is tartozott.
A rendszerváltás után, 1990-ben indult meg a telep lassú elnéptelenedése, de a szovjet katonák leszerelése már két évvel korábban, 1988-ban elkezdődött. Aztán szép lassan kivonták a harci eszközöket is. 1996-ig állt katonai őrizet alatt, azóta azonban az enyészeté. A megüresedett, az utolsó ablakkeretig lecsupaszított panelblokkok azóta egy különös, szürreális turisztikai attrakciójává váltak a környéknek.
Fotók: Bődey János / Index