Az útvonal a központból, a katolikus templomnál veszi kezdetét és az első információs táblához az 1660-ban épült református templomnál érünk. Sárga T jelzés mutatja a haladási irányt. A Pilinszky János Iskola mellett érünk a Partalja utcára, melynek végén teszünk egy éles jobbkanyart. Sűrű, meredek cserjésen át visz az út egy úgynevezett Tatárlikhoz, ami tulajdonképpen a löszfalban egy otthonosabb üreg. A mendemondák szerint itt leltek menedéket a helyiek a tatár és török támadások alatt.
Innen még meredekebb irányt vesz az ösvény és kisvártatva fel is kapaszkodhatunk a magaspartra, ahol végül egy református temető szomszédságában lyukadunk ki. A hegy névadója, Balatonkenese híres költője, Soós Lajos is itt nyugszik és kicsit odébb egy vöröskő obeliszk emlékszik a poéta munkásságáról.
A panoráma már az egész magasparton csodálatos, de a kilátónál teljesedik ki igazán. Ezen a környéken lelhető fel az ország legnagyobb tátorján populációja. A káposztafélék családjába tartozó növény eredetileg a dél-orosz sztyeppéken tenyészik. Áprilisban terebélyes, fehér virágzatot bont a tátorján mező. A történelem viharosabb időszakaiban a helyi lakosok a káposztára emlékeztető torzsáját (az úgynevezett tatárkenyeret) előszeretettel fogyasztották a túlélés jegyében.
Fotók: kirandulastippek.hu